Lengyelné Török Erika

Lengyelné Török Erika vagyok, tanító néni, boldog feleség, büszke édesanyja fiunknak és lányunknak, és nagymamája imádott unokánknak.
Több, mint 25 évet töltöttem a pedagógus pályán. Nem tagadom, voltak nehéz pillanatok is, de csak a szép emlékeket viszem tovább magammal!
Mások szavaival élve:” tyúkanyóként” foglalkoztam a tanítványaimmal.

Mindig is fontos volt számomra az érzések és az értékek közvetítése, mint figyelni a másikra, elfogadóan, szeretettel támogatni egymást.
A napjaimat és a munkámat szeretem tervezni, a rendhez ragaszkodom, ugyanakkor sok minden érdekel, és kipróbálom magam az alkotás sokrétű, színes világában.
“Lengyelné Török Erika” bővebben

Kocsir Jánosné

Kocsir Jánosné vagyok. Alsónémedin születtem, majd Dunaharasztira költöztünk. Ott jártam általános iskolában. Harmadikos koromtól könyvtárba jártam, ahol először mesekönyveket, majd Rejtő, és Verne regényeket, később romantikus, és családregényeket olvastam. Már akkor megfogant bennem, hogy én is szeretnék verset, regényt írni. Felső tagozatban a torna tanított meg arra, hogy küzdeni kell mindazért, amit elakarunk érni.

“Kocsir Jánosné” bővebben

Garajszki Istvánné

Garajszki Istvánné – Pitka Rozália Margit

1962 májusában Kecskeméten születtem, de Lajosmizsén éltem családommal. Itt még kisiskolásként szerettem meg az olvasást, (A fagyi pénzemen titokban iratkoztam be a könyvtárba.) majd később az úgymond átfogó irodalmat. Verseket, novellákat és a regényeket. Meg mindent, ami új információt adott számomra. A családdal tíz éves koromban Dabasra költöztünk, de az irodalom szeretete töretlen maradt. Minden iskolai alkalmat megragadva szerepeltem versekkel és prózával egyaránt. Tinédzserként még a versírásba és a kisregény írásába is belefogtam, de akkor még nem vettem komolyan, így azok az írások el is vesztek. Időközben férjhez mentem, lányaim születtek. Lefoglaltak a család körüli tevékenységek. Az írás elmaradt, csak az olvasás fért bele időnként a hajtós hétköznapokba. Csak most pár éve tértem vissza a gondolataim rögzítéséhez, főleg romantikus regény formájában.
“Garajszki Istvánné” bővebben

Szedő Tibor

Hogy mi az én történetem?

Örökbe fogadtak, nemes dolognak tartom, nem kellettem az igazi szüleimnek, e sérelem szilánkját még most is a lelkemben hordom. Cipelem vállamon láthatatlan terhem keresztjét. Tanulási nehézségekkel küzdöttem, ez már óvodás koromban kiderült, hogy nehezen ment a számolás, logopédushoz is jártam.

Hiperaktív kisgyerek voltam, ezért anyukám elvitt egy uszodába, hogy lekösse felesleges energiámat. Szerettem oda járni, már akkor kiderült, hogy tehetséges vagyok. Sajnos nem bírtam a rendes iskolát, ezért áthelyeztek egy kisegítő iskolába, ott megtaláltam a helyem. Mindenkiben azt erősítették, amiben gyenge. Már akkor éreztették velem, hogy én különleges ember vagyok. Kilógtam a sorból a kedvességemmel, és a kisugárzásommal, mindig őszinte voltam, a tanárok szívébe loptam magam egyedi énemmel.

Jól ment a tanulás, szorgalmas voltam. Iskola után jártam úszni, a tesi tanárom felfedezte tehetségemet. Elvitt versenyekre, ahonnan rengeteg éremmel tértem haza. 15 évesen megérintett az ihlet varázsa egy technika óra alkalmával. Elkezdtem rímekbe szedni a sorokat, élveztem a kihívásokat mindig. A ballagási versem hatalmas sikert aratott, szavaim az iskola falaiba ütköztek.
“Szedő Tibor” bővebben

Cserna Ildikó – tiszteletbeli tagunk

Cserna Ildikó Katalin Liszt Ferenc, Artisjus díjas, operaénekes, művésztanár, a Magyar Állami Operaház művésze és az Egressy Béni Református Művészeti Szakiskola magánének tanára.

A népdalokkal gyerekkora óta szoros kapcsolatban áll, az Alsóserdősor utcai néptánc tagozatos általános iskolába járt, a hires Novák Ferenc “Tata” -Foltin Jolán páros és Karczagi Gyuláné Éva néni irányítása alatt táncolt ,később pedig a Zeneakadémia népzene szakán tanított ,kezei közül több elismert népi énekes került a pályára. (Dalinda énekegyüttes, Csercsel énekegyüttes, Folk on 45, Holdalanap Zenekar, Zűrös Banda,Zurgó együttes , Básits Branka, Gulyás Anna, Träger Lili, Juhász Kitti, Tímár Sára, Paár Julianna, Enyedi Ágnes, Nádasdy Fanni…
“Cserna Ildikó – tiszteletbeli tagunk” bővebben

N. Sebestyén Katalin

„Apró tüsszentéssel leszáll az alkony, a hold lusta felhőket terel, fekete szárnyait az éj kitárja, itt is, ott is pár csillag kitartó kíváncsisággal figyel.
Sötétség fátylán csendima toporog, az éjszaka kapuját sarkig kitárja.
Elmúltak a szép napok, éveim elszálltak. Mit tollammal e papírra karcolok, talán az égiekhez szól, s egy kislányról, ki boldognak született egykor.
Tudod, az élet eredendőn csodaszép, ezt beszélik róla, életünk pirkadatán sírva-ríva megszületünk, s ekkor még oly oktalanul…”
(Részlet: Irodalmi esszé életemről)

“N. Sebestyén Katalin” bővebben

Figula Csaba

Nevem Figula Csaba.
Nem költő vagyok,
Csak fordító.
Olykor tán’ picikét lódító,
Néha meg hangosan ordító.
De a lényeget sohasem torzító!

A dolgom rém egyszerű,
Nem nehéz.
Érzéseket fordítok,
Versre én.
Betűkbe teszem,
Mit érez a lelked.
Mit diktál a szíved,
Azt körmölöm híven.

Mert ne feledd, csak Rólad írok!
Felfedem én minden kínod,
Örömöd és rettegésed.
Támaszt nyújtok én tenéked!

Más dolgod nincs, csak elfogadni.
Jó keményen megragadni,
Azt a mankót amit kaptál.
Azt ami a lelkednek használ!

Cserna Ferenc

Cserna Ferenc, nyugdíjas postatiszt vagyok. Az irodalom, a költészet mindig közel állt hozzam. Rendszeresen szavalok mind saját, mind más költők által írt verseket, részt veszek irodalmi esteken, közösségi megmozdulásokon is.

Egy évvel ezelőtt kezdtem írni, kezdetben elbeszéléseket, majd a Parnasszust “meggyalázva” költészetre (is) adtam a fejem!

A klasszikus verselési forma híve vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy olykor-olykor ne próbálkozzam a szabad versekkel is.

A Dabik – hoz azért csatlakoztam, hogy részese legyek egy olyan csapatnak, ahol az irodalomé, a költészeté a főszerep, s ahol tanulhatunk egymástól, ahol örömet adhatunk, segítő kezet nyújthatunk.

Hermann Marika

Hermann Marika vagyok.
A mesék, versek szeretete gyermekkorom óta létező érzés a lelkemben, melyet szerettem volna továbbadni, így 2004-ben színpadra írtam át egy népmesét,
majd ezt követően tíz évig dramaturgja, szereplője, rendezője…mindenese voltam a kialakult “Mikulás” csapatnak. Játszottunk a saját munkatársaink gyermekeinek, óvodásoknak, kisiskolásoknak,  felnőtteknek, sőt jótékonysági előadást is szerveztünk. Közben, 2013-ban megírtam az első mesémet, melynek sikerén felbuzdulva folytattam, folytatom ma is a meseírást.
Ez idáig hét mesekönyvem, és egy mese cd-n jelent meg.

A felnőtteknek szóló verseim írását pár éve kezdtem, ám a verstan területén még van hova fejlődnöm.

Örömmel szavalok, mesélek, és már készítettem önálló irodalmi estet is.

A Dabik-ban azért csatlakoztam, hogy a költészet  szeretetének az  irodalmi műsoroknak  otthont teremtsünk.

Szeretettel invitálok a körünkbe minden a lelkes, amatőr poétát, mert hiszem, igaz a mondás: “Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik.”

Álmodjunk együtt egy szebb világot!