Garajszki Istvánné: A kenyér

Egy apró picinyke mag csíráját bontja,
A föld feletti részén dús zöldjét ontja.
Szépen növöget és következő nyárra
Méregzöld levelét aranyosra váltja.

Mikor már kalászát alig-alig tartja,
Óriási kombájn száguld végig rajta.
Pereg az apró mag, viszik a malomba,
Liszt legyen belőle, hatalmas halomba.

Bezsákolva kerül pékeknek kezébe,
És hogy a pékeknek mi nem jut eszébe!
Készítenek kovászt és formákba öntik,
Ha már szépen megkelt, kemencébe lökik.

Szép pirosra sülve kerül ki belőle
Elviszik a boltba, kiteszik előre,
Megveszed és mosoly ül ki az arcodra,
Így kerül új kenyér a te asztalodra.

Kocsir Jánosné

Kocsir Jánosné vagyok. Alsónémedin születtem, majd Dunaharasztira költöztünk. Ott jártam általános iskolában. Harmadikos koromtól könyvtárba jártam, ahol először mesekönyveket, majd Rejtő, és Verne regényeket, később romantikus, és családregényeket olvastam. Már akkor megfogant bennem, hogy én is szeretnék verset, regényt írni. Felső tagozatban a torna tanított meg arra, hogy küzdeni kell mindazért, amit elakarunk érni.

“Kocsir Jánosné” bővebben

Garajszki Istvánné

Garajszki Istvánné – Pitka Rozália Margit

1962 májusában Kecskeméten születtem, de Lajosmizsén éltem családommal. Itt még kisiskolásként szerettem meg az olvasást, (A fagyi pénzemen titokban iratkoztam be a könyvtárba.) majd később az úgymond átfogó irodalmat. Verseket, novellákat és a regényeket. Meg mindent, ami új információt adott számomra. A családdal tíz éves koromban Dabasra költöztünk, de az irodalom szeretete töretlen maradt. Minden iskolai alkalmat megragadva szerepeltem versekkel és prózával egyaránt. Tinédzserként még a versírásba és a kisregény írásába is belefogtam, de akkor még nem vettem komolyan, így azok az írások el is vesztek. Időközben férjhez mentem, lányaim születtek. Lefoglaltak a család körüli tevékenységek. Az írás elmaradt, csak az olvasás fért bele időnként a hajtós hétköznapokba. Csak most pár éve tértem vissza a gondolataim rögzítéséhez, főleg romantikus regény formájában.
“Garajszki Istvánné” bővebben

Gyóni Gézára emlékezünk

Gyóni Gézára emlékezünk, a költő születésének 136. halálának 103. évfordulója alkalmából.

Gyóni Géza: Álom a sátorban
A költő versét elmondja Janicsák Jánosné, Marika. 

“Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.”
( Gyóni Géza: Sírvers)

Gyóni Géza 1884 június 25. -én Áchim Géza néven született Gyónon.
Édesapja, Áchim Mihály lelkész volt, akit szent öregúrként emlegettek, akik ismerték. Édesanyja: Bekker Gizella volt. A házaspárnak hét gyermeke született. A kis Gézának Idősebb leánytestvérei voltak, ezért ő maga is inkább lányos játékokkal játszott, szeretett főzőcskézni, babázni, szelíd kisfiúként maradt meg a falubeliek emlékezetében. A Tiszteletes úrnak gondja volt a gyermekei tanítására, és nem csak evangélikus egyházi iskolába járatta őket, hanem más felekezetű tanítók is oktatták a kis diákokat. A gyóni határban, a Vay-kastély elhagyott kertjében, a Babina Luka néven ismert tó partján sokat futkározott, játszott a kisfiú pajtásaival, a többi falusi fiúval.
Gyóni Géza, akkor még Áchim Géza a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanulója lett. Az osztálytársak közül Kemény Gábor tanár és író így emlékezik vissza a Gyónról jött kisfiúra.
“Heten voltunk az első osztályban, egyik-másik osztálytársamnak már a neve is halványan cseng a fülemben. A kis Géza már az első pillanatokban kiemelkedett ebből a szürke osztálytömegből. Csendes, kissé szűkszavú, nem könnyen nyilatkozó egyéniség volt. Már akkor is egyéniség volt, akit a tanárok is, diákok is láthatóan respektáltak. Nemcsak azért, mert jeles tanuló volt, hanem azért, mert valami lebilincselő komolyság és megnyerő szomorúság sugárzott belőle. “
Jeles érettségije után apja kívánságára a pozsonyi teológiára jelentkezett. A pozsonyi diákévekről a leghitelesebb képet saját leírásából kaptunk:
“… Van időm nyújtózni. Egyedül az orientális nyelvekkel foglalkozom. A zsidóval kötelességből, az arabussal passzióból. Van egy kitűnő tanárom, aki erővel orientálistát akar belőlem faragni. De ebbéli fáradtsága, azt hiszem eredménytelen lesz, mert már most is poéta vagyok, de tudós poéta sose lesz belőlem.
Ez a hely különösen termékenyítő és poézisom csak úgy ömlik…….
Itt azzal foglalkozik az ember, amihez éppen kedve van. Így hát van idő a múzsának is áldozni. “
1904 januárjában napvilágot lát az első Gyóni Géza verseskötet: Versek címmel, a címlapon: Gyóni Á. Géza szerzői névvel.
Gyón Gézát a romantikus hazafiság mellett foglalkoztatták azok a szociális kérdések melyeket saját szemével látott, saját maga is átélt.
Hová tartozott?
A Senki küldötte című versében keserűen fogalmazza meg saját emberi, költői helyét:
„Lihegek-logók ég föld között.
Lemenni gyáva, feljutni gyönge-
Várom a fojtó, Irgalmas ködöt.
Csak már befödne.”
1907 október 1.- én behívták katonának.
A kiképzés kellemetlenségeiről néhány vers született, ezeket a Dabas és Vidéke című lapban Katona dalok összefoglaló cím alatt adta ki.
Kilenc évi újság írói munkával a hátamögött éri Gyóni Gézát a hír a szarajevói merényletről és az azt követő általános mozgósítási parancsról.
Gyóni Géza első reakciója – sok mást közéleti személyiségéhez hasonlóan – a háború üdvözlése.
A háborúban átélt borzalmak, a megrázó élmények, a magányosság, a halálra ítéltség, reménytelenség mélyen megérintették….. ebből a mély átélésekből született a legmaradandóbb verse: Csak egy éjszakára című költeménye.

Gyóni Géza 1917. Június 25-én hadifogságban halt meg.
……halála utáni hagyatéka: rengeteg vers, novella, pályázatok, ládából összetákolt íróasztal, néhány ruhadarab és két női retikül…

1918-ban egyre többen érkeztek haza a hadifogságból, sok Gyóni verset is hazahoztak, és ezek ismeretében írta Juhász Gyula: “A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel mezőkre, 1917 hét nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el.”

Gyóni Géza
Tíz nappal a halála előtt a következő verset írta az ágya melletti falra:
“A halál igazságot oszt,
Gonosz, ki mást szavakkal ámít.

Térjetek meg
És Szeressetek.
Elnyel minket a hőség,
És csak Istené a dicsőség.”
(Gyónás )

( Forrás: Fábián Miklós: Gyóni Géza ( 1884-1917)
tanulmány és bibliográfia 1984 -es kiadás)

Magyar Norbert: Jövőzenéje

Kerge kórok közt a körúton dorombolok
a reggelek lehangolók, a jegyszedő kolomposok
csupán  – penge klónok, bennük előre írt kódok
minden fröccsöntött és szilikon, itt a régi rend lebomlott
fent a századikon élnek, akik uralják a gazdaságot
könnyedén eljuttatnak egy klinikai agy halálhoz –
körbevesznek hazugságok az utcákon kamerákkal
depressziódat kezeljed méregdrága tablettákkal
betonkemény hétköznapoktól elkapott daganatok
bőröd alá beültetett mikrocsipen a varratok
sugárkezelt kakaók a kirakatban eladók
a netadódat befizeted, feladod a kirakót
a kirekesztettek között a király lehetsz akár
mégis ők maradnak oroszlánok, te meg csak a sakál
a bálban: megváltást árulnak, ez tisztánlátásfóbia
meg alufóliába tekert eufória, na
a holnap elveszett, de csinálunk itt még mát
és az összeomlás küszöbén majd eljátszuk a flegmát
masírozz a többiekkel, ha már a jelüket hordod
ha már ingyen adja meg magát az összes hamis szónok
ahol a szépség az műanyag, a hibátlanság mámor
és egy tökéletes ideál kell eltávolodásból
mikor döntöd már el, hogy éppen ébren álmodsz,
vagy végre már most minden álmod éppenséggel valóságos?

Garajszki Istvánné: Jövőkép

Vajon mi fér bele, ha jövődet tervezed?
Mikor a következő húsz éved szervezed.
Nagy ház, drága autó, és szép család,
Jólét, Jó munka, és sok sok barát.

De vajon gondolsz majd a tágabb térre?
A földre, melynek lassacskán vége!
Környezeted szemét önti el,
A te sorsod is e tény dönti el!

Sok kicsitől nagy lesz a rakás.
Hosszú időre meglesz a hatás!
Jelenedre vigyázz hát nagyon,
Mert nem minden a hatalmas vagyon!

A jövődért akkor sokat teszel,
Ha kevesebb szemetet veszel!
Ha a csomagolást eldobni sose kell,
Akkor te is környezettudatos leszel.

Tartsd tisztán a levegőt a vizet,
Hosszú távon hidd el sokat fizet.
Hogy legyen jövőd, szeresd ezt a bolygót,
Számolgasd csak a túlélési szorzót!

Garajszki Istvánné ezzel a versel a Szárnyalj Velünk! 2020-as Irodalmi Pályázaton az Felnőtti kategóriában első helyezést ért el!

Garajszki Istvánné: Tervezett jövő

A jövőm itt áll előttem,
Egy piciny élet belőlem.
Ahogy kedvesen mosolyog rám
És azt mondja, édesanyám.

Ha magadnak jövőt szervezel,
Gyermeket biztosan tervezel.
Nélkülük nincs jövő csak jelen,
Megöregszem, fogja majd kezem.

Most még én fogom az övét,
Tisztítom útjának kövét.
Apróságként lépteit vigyázom,
Serdülőként majd gatyába rázom.

Lényére az úrtól áldást kérek,
E földön még soká legyen élet!
Ha utódod van, vigyázol a földre,
Életterét sosem teszed tönkre.

Orosz Zoltánné: Lehettem volna

Lehettem volna más..

Megannyi álmot gyűjtöttem össze,
S az évek folyamán mindezt a szél elvitte…

Imádtam rajzolni, terveim voltak,
Hogy gyermekek arcára mosolyt csaljak..
Írni, a szavakat csűrni-csavarni,
Szövevényes szálakat fonni,
A magyar nyelv ékességét mívelni…
S jött egy fuvallat..
Elrepítette mindezt egy pillanat alatt..

S ha olykor tekintetem a távolba téved,
Felidézem a meg nem élt reményeket.

Lehettem volna más,
Lehettem volna tűz,
De ami él legbelül,
Az már csak parázs..
Olykor egy-egy szikra lángra lobban,
S elmémből percek alatt egy vers kipattan..
Mert írni én csak úgy tudok,
Ha lelkemben kissé szomorú vagyok..
S akkor árad a szó, írom és írom,
S lehullik a bánatom,
Mint virágról a szirom.

Lehettem volna más..
De nem vagyok,
Én csupán
Egy örök álmodozó vagyok!
S míg a szívem dobog,
Az is maradok!