Fáradtan, nyúzottan indult ez a nap is. Ólmos percek teltek el, mire az első korty kávé elkezdte felpezsdíteni a fáradt agyamat. Napok óta gyötrődve tettem-vettem, eltelítették gondolataimat saját magam problémái.
Ez a nap sem indult másképpen. Minden nap ugyanabban a monoton mókuskerék üzemmódban zajlott. Minden rutinszerű volt. Tudtam mikor fog el újra a keserűség . Cikk-íróként dolgozom, kutakodom az interneten olyan sztorik után, melyekben benne lehet az a kis plussz, ami felvillanyozhatja a mai lét szürke emberét, ha még csak egy apró percre is, de elhiteti vele, hogy csodák léteznek. A mai felhozatal édes kevésnek tűnt, nem igen hittem benne, hogy valami használhatót ki tudok hozni. Felöltöztem, s magam is meglepődtem hirtelen ötletemen: útra keltem. “Orosz Zoltánné: Több vagy, mint gondolnád” bővebben
Gyóni Gézára emlékezünk, a költő születésének 136. halálának 103. évfordulója alkalmából.
Gyóni Géza: Álom a sátorban
A költő versét elmondja Janicsák Jánosné, Marika.
“Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.”
( Gyóni Géza: Sírvers)
Gyóni Géza 1884 június 25. -én Áchim Géza néven született Gyónon.
Édesapja, Áchim Mihály lelkész volt, akit szent öregúrként emlegettek, akik ismerték. Édesanyja: Bekker Gizella volt. A házaspárnak hét gyermeke született. A kis Gézának Idősebb leánytestvérei voltak, ezért ő maga is inkább lányos játékokkal játszott, szeretett főzőcskézni, babázni, szelíd kisfiúként maradt meg a falubeliek emlékezetében. A Tiszteletes úrnak gondja volt a gyermekei tanítására, és nem csak evangélikus egyházi iskolába járatta őket, hanem más felekezetű tanítók is oktatták a kis diákokat. A gyóni határban, a Vay-kastély elhagyott kertjében, a Babina Luka néven ismert tó partján sokat futkározott, játszott a kisfiú pajtásaival, a többi falusi fiúval.
Gyóni Géza, akkor még Áchim Géza a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanulója lett. Az osztálytársak közül Kemény Gábor tanár és író így emlékezik vissza a Gyónról jött kisfiúra.
“Heten voltunk az első osztályban, egyik-másik osztálytársamnak már a neve is halványan cseng a fülemben. A kis Géza már az első pillanatokban kiemelkedett ebből a szürke osztálytömegből. Csendes, kissé szűkszavú, nem könnyen nyilatkozó egyéniség volt. Már akkor is egyéniség volt, akit a tanárok is, diákok is láthatóan respektáltak. Nemcsak azért, mert jeles tanuló volt, hanem azért, mert valami lebilincselő komolyság és megnyerő szomorúság sugárzott belőle. “
Jeles érettségije után apja kívánságára a pozsonyi teológiára jelentkezett. A pozsonyi diákévekről a leghitelesebb képet saját leírásából kaptunk:
“… Van időm nyújtózni. Egyedül az orientális nyelvekkel foglalkozom. A zsidóval kötelességből, az arabussal passzióból. Van egy kitűnő tanárom, aki erővel orientálistát akar belőlem faragni. De ebbéli fáradtsága, azt hiszem eredménytelen lesz, mert már most is poéta vagyok, de tudós poéta sose lesz belőlem.
Ez a hely különösen termékenyítő és poézisom csak úgy ömlik…….
Itt azzal foglalkozik az ember, amihez éppen kedve van. Így hát van idő a múzsának is áldozni. “
1904 januárjában napvilágot lát az első Gyóni Géza verseskötet: Versek címmel, a címlapon: Gyóni Á. Géza szerzői névvel.
Gyón Gézát a romantikus hazafiság mellett foglalkoztatták azok a szociális kérdések melyeket saját szemével látott, saját maga is átélt.
Hová tartozott?
A Senki küldötte című versében keserűen fogalmazza meg saját emberi, költői helyét:
„Lihegek-logók ég föld között.
Lemenni gyáva, feljutni gyönge-
Várom a fojtó, Irgalmas ködöt.
Csak már befödne.”
1907 október 1.- én behívták katonának.
A kiképzés kellemetlenségeiről néhány vers született, ezeket a Dabas és Vidéke című lapban Katona dalok összefoglaló cím alatt adta ki.
Kilenc évi újság írói munkával a hátamögött éri Gyóni Gézát a hír a szarajevói merényletről és az azt követő általános mozgósítási parancsról.
Gyóni Géza első reakciója – sok mást közéleti személyiségéhez hasonlóan – a háború üdvözlése.
A háborúban átélt borzalmak, a megrázó élmények, a magányosság, a halálra ítéltség, reménytelenség mélyen megérintették….. ebből a mély átélésekből született a legmaradandóbb verse: Csak egy éjszakára című költeménye.
Gyóni Géza 1917. Június 25-én hadifogságban halt meg.
……halála utáni hagyatéka: rengeteg vers, novella, pályázatok, ládából összetákolt íróasztal, néhány ruhadarab és két női retikül…
1918-ban egyre többen érkeztek haza a hadifogságból, sok Gyóni verset is hazahoztak, és ezek ismeretében írta Juhász Gyula: “A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel mezőkre, 1917 hét nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el.”
Gyóni Géza
Tíz nappal a halála előtt a következő verset írta az ágya melletti falra:
“A halál igazságot oszt,
Gonosz, ki mást szavakkal ámít.
…
Térjetek meg
És Szeressetek.
Elnyel minket a hőség,
És csak Istené a dicsőség.”
(Gyónás )
( Forrás: Fábián Miklós: Gyóni Géza ( 1884-1917)
tanulmány és bibliográfia 1984 -es kiadás)
Kerge kórok közt a körúton dorombolok
a reggelek lehangolók, a jegyszedő kolomposok
csupán – penge klónok, bennük előre írt kódok
minden fröccsöntött és szilikon, itt a régi rend lebomlott
fent a századikon élnek, akik uralják a gazdaságot
könnyedén eljuttatnak egy klinikai agy halálhoz –
körbevesznek hazugságok az utcákon kamerákkal
depressziódat kezeljed méregdrága tablettákkal
betonkemény hétköznapoktól elkapott daganatok
bőröd alá beültetett mikrocsipen a varratok
sugárkezelt kakaók a kirakatban eladók
a netadódat befizeted, feladod a kirakót
a kirekesztettek között a király lehetsz akár
mégis ők maradnak oroszlánok, te meg csak a sakál
a bálban: megváltást árulnak, ez tisztánlátásfóbia
meg alufóliába tekert eufória, na
a holnap elveszett, de csinálunk itt még mát
és az összeomlás küszöbén majd eljátszuk a flegmát
masírozz a többiekkel, ha már a jelüket hordod
ha már ingyen adja meg magát az összes hamis szónok
ahol a szépség az műanyag, a hibátlanság mámor
és egy tökéletes ideál kell eltávolodásból
mikor döntöd már el, hogy éppen ébren álmodsz,
vagy végre már most minden álmod éppenséggel valóságos?
Vajon mi fér bele, ha jövődet tervezed?
Mikor a következő húsz éved szervezed.
Nagy ház, drága autó, és szép család,
Jólét, Jó munka, és sok sok barát.
De vajon gondolsz majd a tágabb térre?
A földre, melynek lassacskán vége!
Környezeted szemét önti el,
A te sorsod is e tény dönti el!
Sok kicsitől nagy lesz a rakás.
Hosszú időre meglesz a hatás!
Jelenedre vigyázz hát nagyon,
Mert nem minden a hatalmas vagyon!
A jövődért akkor sokat teszel,
Ha kevesebb szemetet veszel!
Ha a csomagolást eldobni sose kell,
Akkor te is környezettudatos leszel.
Tartsd tisztán a levegőt a vizet,
Hosszú távon hidd el sokat fizet.
Hogy legyen jövőd, szeresd ezt a bolygót,
Számolgasd csak a túlélési szorzót!
Garajszki Istvánné ezzel a versel a Szárnyalj Velünk! 2020-as Irodalmi Pályázaton az Felnőtti kategóriában első helyezést ért el!
Megannyi álmot gyűjtöttem össze,
S az évek folyamán mindezt a szél elvitte…
Imádtam rajzolni, terveim voltak,
Hogy gyermekek arcára mosolyt csaljak..
Írni, a szavakat csűrni-csavarni,
Szövevényes szálakat fonni,
A magyar nyelv ékességét mívelni…
S jött egy fuvallat..
Elrepítette mindezt egy pillanat alatt..
S ha olykor tekintetem a távolba téved,
Felidézem a meg nem élt reményeket.
Lehettem volna más,
Lehettem volna tűz,
De ami él legbelül,
Az már csak parázs..
Olykor egy-egy szikra lángra lobban,
S elmémből percek alatt egy vers kipattan..
Mert írni én csak úgy tudok,
Ha lelkemben kissé szomorú vagyok..
S akkor árad a szó, írom és írom,
S lehullik a bánatom,
Mint virágról a szirom.
Lehettem volna más..
De nem vagyok,
Én csupán
Egy örök álmodozó vagyok!
S míg a szívem dobog,
Az is maradok!
Jövőbe látó távcsövem üvegét meglehelem,
S addig törlöm, míg a legkisebb maszat is a múltba vész.
S, ha beletekintek olyan iramban sejlik fel előttem a kép, mint a szélvész.
Látok sok embert, kinek vállát nyomja ezer meg ezer teher,
Kiket a rabszolga munka kínja lever.
Látok sok -sok síró arcot,
Kiknek örömet hiába mutatok,
Szemük nem rejt mást csak szomorú nyomorúságot….
Látok közben vidám gyermekeket,
Kiket a boldogság kerget.
Szívvel-lélekkel keresik egymást,
Szívükben meglelni még az igazi csodát.
Nagymamák, s papák merengve ülnek a padon,
Okoseszközöket nyomkodnak nagyon.
El-elmosolyodnak orruk alatt,
Elillant az életük egy pillanat alatt.
Látok gépeket, gyárakat,
Ultramodern házakat.
Elektromos autók keresztezik az utakat,
Látok falvakat,
Látok , látok álmokat….
Terveket, vad, eszelős ötleteket,
Emberfeletti orvosi sikereket,
Mindennapi hősöket.
Ha tovább , messzebb fordítom látcsövem,
Saját jövőm sejlik fel előttem…
Az a kor amiben most élek,
Alapozta meg a jövőmet,
S most érzem félek..
Félek látni..
Akarom én ezt tudni?
Megannyi álmot vesztettem el,
Mit bátortalanságom hibájából követtem el.
Semmi se fáj úgy, mint az fájni tud,
Hogy ami lehetett volna a ködbe jut….
Erőmmel tolom el most a távcsövem..
Nem, nem megy ez nekem…
Lehetnék bármi,
Lehetne változni…
Csak erősnek kellene lenni!
Mély levegőt venni,
Új utakat kijelölni,
S megszállottan űzni-küzdeni,
Hogy a célt eltudjam érni!
Ó ,ha lehetne , könyveket írnék,
Hogy legyen arra bizonyíték,
Hogy az igaz szeretetre nem kell indíték.
Hogy legyen jussa a jóságnak,
Hogy kellenek csodák ennek a rút világnak.
Bizony szükség van a szép szóra,
Az önzetlen segítő jókra.
Kell a léleknek egy olyan élet,
Hol mindig tisztán szól az ének.
Amiben nincs magány,
Nincs szeretethiány,
S a jövőt se kell többé meglesni,
Mert már a mában is tisztán látni!
Orosz Zoltánné ezzel a versel a Szárnyalj Velünk! 2020-as Irodalmi Pályázaton az Felnőtt kategóriában második helyezést ért el!