„…Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt.”
Az 1884. június 25. és 1917. június 25. között eltelt mindössze 33 esztendő Gyóni /Áchim/ Géza költő, újságíró rövid, ellentmondásos, megpróbáltatásokkal teli életútját foglalja magába, azt a bő három évtizedet, melyet az állandó útkeresés, az elismerésért folyó küzdelem, a kiszolgáltatottság, az élet igenlése, az I. világháború borzalmainak túlélése, a boldog családi élet utáni vágy jellemez.
A krisztusi korban, 33 évesen meghalni, épp a születése napján: a mennynek különös ajándéka! Mint ahogy különös az is, hogy műveiről és azok minőségéről sokan, sokféle véleményt alkottak. Írásaira hatással volt Ady Endre is, akinek verseivel a Nil álnéven alkotó Dapsy Gizella ismertette meg. Munkásságát, a hazai irodalomban elfoglalt helyét eltérő szempontok, egyéni ízlés alapján ítélik meg az irodalomkritikusok, azt azonban nem lehet tőle elvitatni, hogy hős volt, igazi útkereső, aki a magyar katonák háborús szenvedéseinek krónikásává vált.
Szűcs Szilvia vagyok a Dabik mindenese. 🙂
Hogy mit is jelent ez?
Nem írok, és nem szavalok, de szeretem az irodalmat.
Ezért amikor felmerült a Dabik születése, nem volt kérdés, hogy ott a helyem, és ha nem is verseimmel, írásaimmal, de egyéb módon szerettem volna kivenni részem a csapatmunkában.
Ha kell fényképet készítek, ha kell videót vágok, ha kell Alktót szerkesztek, ha kell vendégeket fogadok, ha kell jelenlétit vezetek, ha kell sütit sütök a találkozóra, ha kell… Szóval ha kell bármi amivel segíteni tudom a Gyóni Géza irodalmi Kör munkáját, akkor rám számíthatnak a csapattagok!
Nevem: Erős Lászlóné
Születési nevem: Farkas Erzsébet
Művésznevem: Eliza Wolf.
Születési helyem Hetényegyháza, Bács-Kiskun megye.
Családi állapotom: Özvegy..
Kilenc gyermekes családból származom. Három, felnőttkorú gyermekem van.
Imádom az irodalmat és a zenét. A költészet a mindenem, amibe beletartozik egy kicsit a próza is.
Verseim, írásaim többnyire melankólikusak, érzékiek, de néha vidámak, és mosolyra késztetőek. “Erős Lászlóné – Eliza Wolf” bővebben
Janicsák Jánosné vagyok. 1941.09.21-én Gyónon születtem, azóta is itt élek.
Idős nyugdíjas vagyok. Aktív fizikai, és szellemi munkát végzek.
Gyermekkorom óta nagyon sok kulturális, és egyházi rendezvényeken vettem rész, és veszek részt a mai napig. “Janicsák Jánosné – Marika” bővebben
Orosz Zoltánné Betti vagyok. 36 éves vagyok, Hernádon lakom, van két csodás kislányom. Hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy a Gyóni Géza Irodalmi Kör tagja lehetek.
Gyermekkorom nagy részét a rajzolás, rajzpályázatok töltötték ki. Elindultam ezen a pályán, de életem más irányt vett. “Orosz Zoltánné – Betti” bővebben
Gyóni Gézára emlékezünk, a költő születésének 136. halálának 103. évfordulója alkalmából.
Gyóni Géza: Álom a sátorban
A költő versét elmondja Janicsák Jánosné, Marika.
“Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.”
( Gyóni Géza: Sírvers)
Gyóni Géza 1884 június 25. -én Áchim Géza néven született Gyónon.
Édesapja, Áchim Mihály lelkész volt, akit szent öregúrként emlegettek, akik ismerték. Édesanyja: Bekker Gizella volt. A házaspárnak hét gyermeke született. A kis Gézának Idősebb leánytestvérei voltak, ezért ő maga is inkább lányos játékokkal játszott, szeretett főzőcskézni, babázni, szelíd kisfiúként maradt meg a falubeliek emlékezetében. A Tiszteletes úrnak gondja volt a gyermekei tanítására, és nem csak evangélikus egyházi iskolába járatta őket, hanem más felekezetű tanítók is oktatták a kis diákokat. A gyóni határban, a Vay-kastély elhagyott kertjében, a Babina Luka néven ismert tó partján sokat futkározott, játszott a kisfiú pajtásaival, a többi falusi fiúval.
Gyóni Géza, akkor még Áchim Géza a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanulója lett. Az osztálytársak közül Kemény Gábor tanár és író így emlékezik vissza a Gyónról jött kisfiúra.
“Heten voltunk az első osztályban, egyik-másik osztálytársamnak már a neve is halványan cseng a fülemben. A kis Géza már az első pillanatokban kiemelkedett ebből a szürke osztálytömegből. Csendes, kissé szűkszavú, nem könnyen nyilatkozó egyéniség volt. Már akkor is egyéniség volt, akit a tanárok is, diákok is láthatóan respektáltak. Nemcsak azért, mert jeles tanuló volt, hanem azért, mert valami lebilincselő komolyság és megnyerő szomorúság sugárzott belőle. “
Jeles érettségije után apja kívánságára a pozsonyi teológiára jelentkezett. A pozsonyi diákévekről a leghitelesebb képet saját leírásából kaptunk:
“… Van időm nyújtózni. Egyedül az orientális nyelvekkel foglalkozom. A zsidóval kötelességből, az arabussal passzióból. Van egy kitűnő tanárom, aki erővel orientálistát akar belőlem faragni. De ebbéli fáradtsága, azt hiszem eredménytelen lesz, mert már most is poéta vagyok, de tudós poéta sose lesz belőlem.
Ez a hely különösen termékenyítő és poézisom csak úgy ömlik…….
Itt azzal foglalkozik az ember, amihez éppen kedve van. Így hát van idő a múzsának is áldozni. “
1904 januárjában napvilágot lát az első Gyóni Géza verseskötet: Versek címmel, a címlapon: Gyóni Á. Géza szerzői névvel.
Gyón Gézát a romantikus hazafiság mellett foglalkoztatták azok a szociális kérdések melyeket saját szemével látott, saját maga is átélt.
Hová tartozott?
A Senki küldötte című versében keserűen fogalmazza meg saját emberi, költői helyét:
„Lihegek-logók ég föld között.
Lemenni gyáva, feljutni gyönge-
Várom a fojtó, Irgalmas ködöt.
Csak már befödne.”
1907 október 1.- én behívták katonának.
A kiképzés kellemetlenségeiről néhány vers született, ezeket a Dabas és Vidéke című lapban Katona dalok összefoglaló cím alatt adta ki.
Kilenc évi újság írói munkával a hátamögött éri Gyóni Gézát a hír a szarajevói merényletről és az azt követő általános mozgósítási parancsról.
Gyóni Géza első reakciója – sok mást közéleti személyiségéhez hasonlóan – a háború üdvözlése.
A háborúban átélt borzalmak, a megrázó élmények, a magányosság, a halálra ítéltség, reménytelenség mélyen megérintették….. ebből a mély átélésekből született a legmaradandóbb verse: Csak egy éjszakára című költeménye.
Gyóni Géza 1917. Június 25-én hadifogságban halt meg.
……halála utáni hagyatéka: rengeteg vers, novella, pályázatok, ládából összetákolt íróasztal, néhány ruhadarab és két női retikül…
1918-ban egyre többen érkeztek haza a hadifogságból, sok Gyóni verset is hazahoztak, és ezek ismeretében írta Juhász Gyula: “A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel mezőkre, 1917 hét nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el.”
Gyóni Géza
Tíz nappal a halála előtt a következő verset írta az ágya melletti falra:
“A halál igazságot oszt,
Gonosz, ki mást szavakkal ámít.
…
Térjetek meg
És Szeressetek.
Elnyel minket a hőség,
És csak Istené a dicsőség.”
(Gyónás )
( Forrás: Fábián Miklós: Gyóni Géza ( 1884-1917)
tanulmány és bibliográfia 1984 -es kiadás)
Saját világom betöltetlen marad,
elönt engem a bosszú, harag
hogy sohasem lesz teljes az élet,
amiben többször nem, csak egyszer élek.
Mi az ami hiányzik ebből?
Netán mire megöregszek eldől?
Nem várhatok rá tovább,
tudni akarom mi vár rám odaát.
Lesz ki meghallgatja dalomat?
Ki átkarolja az én karomat?
Vagy ezek csak papírba vésett szavak,
mik nem érnek egy garast?
Szívem a tiédtől távol marad,
mint szegény gyermektől a jó falat.
Nem akarom azt mondani,
hogy szavaim belém tudod folytani.
Mert oly nehéz arról mesélni,
milyen a megszokottól eltérni.
Más leszel-e mint a többi,
hogy csak te tudod magad lekötni?
Egyedül járok a reggeli napfény világában,
Homályos és zavaros jövőm irányában.
Tisztában vagyok azzal, hogy ki és mi vár?
Hiszen vannak céljaim, van ki már
el is hinné ez az ami engem illet.
Nem venném el senkitől ezt a hitet.
Hering Vanda ezzel a versel a Szárnyalj Velünk! 2020-as Irodalmi Pályázaton az Ifjúsági kategóriában második helyezést ért el!
A Gyóni Géza Irodalmi kör által meghirdetett pályázatra, mind az ifjúsági, mind a felnőtt kategóriában olyan alkotások érkeztek be, melyek megfelelnek a kiírás feltételeinek.
N. Sebestyén Katalin a CSILLAGOK és BOLYGÓK FESTŐJE, és nem mellesleg kiváló költő is.
A vadregényes Maros partján született. Munkásságát a makói Ügyészségen kezdte, de tanult természetgyógyászatot, azon belül a reflexológiát, és bioenergetikát is.
Mindig, minden élethelyzetben a szeretet, a mások támogatása, a segíteni akarás motiválta.
Az irodalom, az ének, a festészet már gyermekkorában is elbűvölte. A verselés útján egy lelki fájdalom, míg a festészet útján egy virágcsokor szépsége indította el.
Életében olyan tragikus eseményt is meg kellett élnie, melyet elfogadni lehetetlen, ám N. Sebestyén Katalinban annyi erő, kitartás van, hogy meggyötört lélekkel is tovább tudott menni sorsa útján, és mindannyiunk örömére alkotott, és alkot ma is. “N. Sebestyen Katalin festőművész kiállítás megnyitója – 2019.04.10.” bővebben
Sziasztok,
Nevem: Erős Lászlóné
Orosz Zoltánné Betti vagyok. 36 éves vagyok, Hernádon lakom, van két csodás kislányom. Hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy a Gyóni Géza Irodalmi Kör tagja lehetek.