Blog

2021. június 28. Találkozónk

E találkozónk helyszíne a táborfalvai Jókai Mór Művelődési Ház volt
N. Sebestyén Katalin tagunk festménykiállításának megtekintése apropójából.
 
A találkozóra 17 órára érkeztünk. Soós-Győrffy Katalin és munkatársa Nagy Bence szeretettel fogadtak minket. Meglepetésünkre a kiállítóteremben már feldíszített asztal várt ránk üdítővel, finomsággal.
Az is öröm volt számunkra, hogy egy üdvözlés erejéig Táborfalva polgármesterével Nagy Andrásnéval is találkoztunk. Így neki és a Művelődési ház munkatársainak is megköszönhettük a kihelyezett találkozónk lehetőségét.
 

Orosz Zoltánné: Több vagy, mint gondolnád

Fáradtan, nyúzottan indult ez a nap is. Ólmos percek teltek el, mire az első korty kávé elkezdte felpezsdíteni a fáradt agyamat. Napok óta gyötrődve tettem-vettem, eltelítették gondolataimat saját magam problémái.

Ez a nap sem indult másképpen. Minden nap ugyanabban a monoton mókuskerék üzemmódban zajlott. Minden rutinszerű volt. Tudtam mikor fog el újra a keserűség . Cikk-íróként dolgozom, kutakodom az interneten olyan sztorik után, melyekben benne lehet az a kis plussz, ami felvillanyozhatja a mai lét szürke emberét, ha még csak egy apró percre is, de elhiteti vele, hogy csodák léteznek. A mai felhozatal édes kevésnek tűnt, nem igen hittem benne, hogy valami használhatót ki tudok hozni. Felöltöztem, s magam is meglepődtem hirtelen ötletemen: útra keltem.
“Orosz Zoltánné: Több vagy, mint gondolnád” bővebben

Megemlékezés Gyóni Géza életéről, munkásságáról

„…Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt.”
Az 1884. június 25. és 1917. június 25. között eltelt mindössze 33 esztendő Gyóni /Áchim/ Géza költő, újságíró rövid, ellentmondásos, megpróbáltatásokkal teli életútját foglalja magába, azt a bő három évtizedet, melyet az állandó útkeresés, az elismerésért folyó küzdelem, a kiszolgáltatottság, az élet igenlése, az I. világháború borzalmainak túlélése, a boldog családi élet utáni vágy jellemez.
A krisztusi korban, 33 évesen meghalni, épp a születése napján: a mennynek különös ajándéka! Mint ahogy különös az is, hogy műveiről és azok minőségéről sokan, sokféle véleményt alkottak. Írásaira hatással volt Ady Endre is, akinek verseivel a Nil álnéven alkotó Dapsy Gizella ismertette meg. Munkásságát, a hazai irodalomban elfoglalt helyét eltérő szempontok, egyéni ízlés alapján ítélik meg az irodalomkritikusok, azt azonban nem lehet tőle elvitatni, hogy hős volt, igazi útkereső, aki a magyar katonák háborús szenvedéseinek krónikásává vált.

“Megemlékezés Gyóni Géza életéről, munkásságáról” bővebben

Szűcs Szilvia

Sziasztok,

Szűcs Szilvia vagyok a Dabik mindenese. 🙂
Hogy mit is jelent ez?
Nem írok, és nem szavalok, de szeretem az irodalmat.
Ezért amikor felmerült a Dabik születése, nem volt kérdés, hogy ott a helyem, és ha nem is verseimmel, írásaimmal, de egyéb módon szerettem volna kivenni részem a csapatmunkában.
Ha kell fényképet készítek, ha kell videót vágok, ha kell Alktót szerkesztek, ha kell vendégeket fogadok, ha kell jelenlétit vezetek, ha kell sütit sütök a találkozóra, ha kell… Szóval ha kell bármi amivel segíteni tudom a Gyóni Géza irodalmi Kör munkáját, akkor rám számíthatnak a csapattagok!

De mit jelent számomra az Irodalmi kör?

Hagy kezdjem egy vallomással!
“Szűcs Szilvia” bővebben

Lengyelné Török Erika : Benedek első kalandja

Ismeritek Benedeket? Ő az a szőke, göndör hajú, örökmozgó fiúcska, aki semmitől se fél. Bátran vág bele minden kalandba. Gyorsabban fut, mint a nyúl, nagyobbat ugrik, mint a szöcske. Ügyességénél csak a fantáziája nagyobb.
Egy nyári reggel el is indult vándorútra. Ment, mendegélt. Meg akarta hódítani a világot. Látott sok csodát. Ismerkedett füvekkel, virágokkal, fákkal, bokrokkal. Az orra alig győzte beszippantani a sok finom illatot . A szeme káprázott a színek sokaságától. Az állatokkal barátságot kötött. Kergetőzött, ugrándozott közöttük, vidáman játszadoztak egész nap. Este, amikor elfáradt, a nagy barna mackó barlangjába húzódott be aludni.
Reggel frissen ébredt, jót reggelizett, és folytatta vándorútját. Járta a mezőket, átugrotta a patakokat, látott hegyet, völgyet. Egyszer csak elrepült fölötte egy érdekes madár. A bagoly volt az.
– Ez okos állat.- gondolta magában Benedek.- Megyek arra, amerre a madár száll .
Nem is kellett sokáig követnie, a bagoly egyenesen berepült a közeli fenyves erdőbe . Benedek nagy bátran lépdelt a száz éves fenyőfák tövében. A lehullott tűlevelek ropogását egy cérnavékony lánykahang törte meg. Benedek megállt, és erősen fülelni kezdett.

– Vár, vár, magas vár,
De csak téged vár!-

Hallatszott messziről a lányka hangja.
-Már csak megnézem, ki az, aki ilyen szépen énekel!- gondolta magában Benedek.
Óvatos lépésekkel elindult a hang irányába. Az óriásfenyők mögött egy csodaszép várat pillantott meg. A legmagasabb tornyán egy ablak ragyogott a napfényben. De , csak most látom, hogy nem is az ablak fénylik, hanem egy gyönyörű királylány haja csillog! Egymásra néztek, csak néztek, és szólni sem tudtak hosszú percekig. Benedek vett egy nagy levegőt, s bátran felkiáltott:
– Te énekeltél az előbb?
– Igen, én!- válaszolt a királylány elcsukló hangon.
Benedek faggatni kezdte:
-Miért nem jössz le a toronyból?
– Nem tudok lemenni!- mondta a királylány- Be vagyok zárva.
– Ki zárt be?- kérdezte Benedek.
– Ez a sárkány vára, ő zárt be- felelte a lány.
– Hol van a sárkány?- érdeklődött Benedek.
– Elrepült a testvéreihez látogatóba. Hamarosan hazaér. Jobban teszed ifjú legény, ha szeded a sátorfádat, és minél messzebbre szaladsz! Fuss! Fuss!
– Ne legyen a nevem Benedek, ha én téged meg nem mentelek! Nem futok én semerre, majd együtt futunk a mezőre. Felveszem a lovagi páncélom, varázssípommal idehívom hű társamat, táltos lovamat. Megverekszem a sárkányoddal, legyőzöm! Nem lesz kedve tovább fogságban tartani téged! Ha kiszabadítalak, együtt mehetünk felfedezni a világot.

Így is lett. Benedek felöltötte lovagi páncélját, a sípjával odahívta hófehér paripáját, és várta a sárkányt.
No, nem kellett sokáig várnia! Jött a sárkány nagy szárnycsapásokkal, és már messziről hallatszott a mérges morgása:
– Idegen szagot érzek! Ki merészel az én váram közelébe menni?-
Benedek nem ijedt ám meg! Bátran a sárkány szemébe nézett, és így szólt:
– Én vagyok az, Benedek! Azért jöttem, hogy a királylányt engedd el! Nem illik senkit bezárni! Így nem lesznek barátaid. Kivel fogsz akkor játszani ?

Elgondolkodott ezen a sárkány, és belátta, hogy igaza van Benedeknek. Elengedte a királylányt. Barátságban elköszöntek egymástól. Benedek és a királylány pedig elindult a mezőre, felfedezni a világot.

Lengyelné Török Erika

Lengyelné Török Erika vagyok, tanító néni, boldog feleség, büszke édesanyja fiunknak és lányunknak, és nagymamája imádott unokánknak.
Több, mint 25 évet töltöttem a pedagógus pályán. Nem tagadom, voltak nehéz pillanatok is, de csak a szép emlékeket viszem tovább magammal!
Mások szavaival élve:” tyúkanyóként” foglalkoztam a tanítványaimmal.

Mindig is fontos volt számomra az érzések és az értékek közvetítése, mint figyelni a másikra, elfogadóan, szeretettel támogatni egymást.
A napjaimat és a munkámat szeretem tervezni, a rendhez ragaszkodom, ugyanakkor sok minden érdekel, és kipróbálom magam az alkotás sokrétű, színes világában.
“Lengyelné Török Erika” bővebben

Garajszki Istvánné: A kenyér

Egy apró picinyke mag csíráját bontja,
A föld feletti részén dús zöldjét ontja.
Szépen növöget és következő nyárra
Méregzöld levelét aranyosra váltja.

Mikor már kalászát alig-alig tartja,
Óriási kombájn száguld végig rajta.
Pereg az apró mag, viszik a malomba,
Liszt legyen belőle, hatalmas halomba.

Bezsákolva kerül pékeknek kezébe,
És hogy a pékeknek mi nem jut eszébe!
Készítenek kovászt és formákba öntik,
Ha már szépen megkelt, kemencébe lökik.

Szép pirosra sülve kerül ki belőle
Elviszik a boltba, kiteszik előre,
Megveszed és mosoly ül ki az arcodra,
Így kerül új kenyér a te asztalodra.

Garajszki Istvánné: A lestrapált feleség

A harmincat csak kissé meghaladó Tímea hullafáradtan ül le este kilenckor a tévé elé. Már a nyolcórás munkája után hazaérve itthon túl van a mosáson, főzésen és vasaláson. No meg az első osztályos kisfiával a tanuláson,és az ágyba parancsoláson. Leült hát, és várja haza a férjét, aki mostanában egyre sűrűbben ér későn haza. Bár most nem kellett sokat várnia a filmet nézve, mintegy húsz perc múlva jön Jenő.
-Szia drágám! De ráérsz? Még tévézni is van időd! Főztél vacsorát?
-Igen. Kérsz?
-Hát persze! Rakd ki rögtön megyek, csak előbb bemegyek a fürdőbe.
A feleség megy, és vacsorát melegít férjének. Mire elkészül vele Jenő jön, és levágja magát az asztal mellé!
– A fürdőt mikor takarítottad ki? Elég koszos a mosdó.
-Ma nem volt rá időm. Majd holnap megcsinálom. De te is letörölhetnéd, amikor kezet mosol.
-Akkor te minek vagy? Míg tévéztél, megcsinálhattad volna!– Hatalmas kanalakkal dobálja magába az ételt. – Janika alszik már?
-Igen. Már tíz óra. Reggel iskola.
-Csak mer mostanában alig látom.
-Előbb kellene haza járnod. –Mondja csendesen Timi.
-Csak egy kicsit időztem a haverokkal, későig dolgozunk mostanában.
-Józsit, a munkatársadat már ötkor láttam haza menni. Pont akkor,amikor én is jöttem.

“Garajszki Istvánné: A lestrapált feleség” bővebben