„…Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt.”
Az 1884. június 25. és 1917. június 25. között eltelt mindössze 33 esztendő Gyóni /Áchim/ Géza költő, újságíró rövid, ellentmondásos, megpróbáltatásokkal teli életútját foglalja magába, azt a bő három évtizedet, melyet az állandó útkeresés, az elismerésért folyó küzdelem, a kiszolgáltatottság, az élet igenlése, az I. világháború borzalmainak túlélése, a boldog családi élet utáni vágy jellemez.
A krisztusi korban, 33 évesen meghalni, épp a születése napján: a mennynek különös ajándéka! Mint ahogy különös az is, hogy műveiről és azok minőségéről sokan, sokféle véleményt alkottak. Írásaira hatással volt Ady Endre is, akinek verseivel a Nil álnéven alkotó Dapsy Gizella ismertette meg. Munkásságát, a hazai irodalomban elfoglalt helyét eltérő szempontok, egyéni ízlés alapján ítélik meg az irodalomkritikusok, azt azonban nem lehet tőle elvitatni, hogy hős volt, igazi útkereső, aki a magyar katonák háborús szenvedéseinek krónikásává vált.
Ismeritek Benedeket? Ő az a szőke, göndör hajú, örökmozgó fiúcska, aki semmitől se fél. Bátran vág bele minden kalandba. Gyorsabban fut, mint a nyúl, nagyobbat ugrik, mint a szöcske. Ügyességénél csak a fantáziája nagyobb.
Egy nyári reggel el is indult vándorútra. Ment, mendegélt. Meg akarta hódítani a világot. Látott sok csodát. Ismerkedett füvekkel, virágokkal, fákkal, bokrokkal. Az orra alig győzte beszippantani a sok finom illatot . A szeme káprázott a színek sokaságától. Az állatokkal barátságot kötött. Kergetőzött, ugrándozott közöttük, vidáman játszadoztak egész nap. Este, amikor elfáradt, a nagy barna mackó barlangjába húzódott be aludni.
Reggel frissen ébredt, jót reggelizett, és folytatta vándorútját. Járta a mezőket, átugrotta a patakokat, látott hegyet, völgyet. Egyszer csak elrepült fölötte egy érdekes madár. A bagoly volt az.
– Ez okos állat.- gondolta magában Benedek.- Megyek arra, amerre a madár száll .
Nem is kellett sokáig követnie, a bagoly egyenesen berepült a közeli fenyves erdőbe . Benedek nagy bátran lépdelt a száz éves fenyőfák tövében. A lehullott tűlevelek ropogását egy cérnavékony lánykahang törte meg. Benedek megállt, és erősen fülelni kezdett.
– Vár, vár, magas vár,
De csak téged vár!-
Hallatszott messziről a lányka hangja.
-Már csak megnézem, ki az, aki ilyen szépen énekel!- gondolta magában Benedek.
Óvatos lépésekkel elindult a hang irányába. Az óriásfenyők mögött egy csodaszép várat pillantott meg. A legmagasabb tornyán egy ablak ragyogott a napfényben. De , csak most látom, hogy nem is az ablak fénylik, hanem egy gyönyörű királylány haja csillog! Egymásra néztek, csak néztek, és szólni sem tudtak hosszú percekig. Benedek vett egy nagy levegőt, s bátran felkiáltott:
– Te énekeltél az előbb?
– Igen, én!- válaszolt a királylány elcsukló hangon.
Benedek faggatni kezdte:
-Miért nem jössz le a toronyból?
– Nem tudok lemenni!- mondta a királylány- Be vagyok zárva.
– Ki zárt be?- kérdezte Benedek.
– Ez a sárkány vára, ő zárt be- felelte a lány.
– Hol van a sárkány?- érdeklődött Benedek.
– Elrepült a testvéreihez látogatóba. Hamarosan hazaér. Jobban teszed ifjú legény, ha szeded a sátorfádat, és minél messzebbre szaladsz! Fuss! Fuss!
– Ne legyen a nevem Benedek, ha én téged meg nem mentelek! Nem futok én semerre, majd együtt futunk a mezőre. Felveszem a lovagi páncélom, varázssípommal idehívom hű társamat, táltos lovamat. Megverekszem a sárkányoddal, legyőzöm! Nem lesz kedve tovább fogságban tartani téged! Ha kiszabadítalak, együtt mehetünk felfedezni a világot.
Így is lett. Benedek felöltötte lovagi páncélját, a sípjával odahívta hófehér paripáját, és várta a sárkányt.
No, nem kellett sokáig várnia! Jött a sárkány nagy szárnycsapásokkal, és már messziről hallatszott a mérges morgása:
– Idegen szagot érzek! Ki merészel az én váram közelébe menni?-
Benedek nem ijedt ám meg! Bátran a sárkány szemébe nézett, és így szólt:
– Én vagyok az, Benedek! Azért jöttem, hogy a királylányt engedd el! Nem illik senkit bezárni! Így nem lesznek barátaid. Kivel fogsz akkor játszani ?
Elgondolkodott ezen a sárkány, és belátta, hogy igaza van Benedeknek. Elengedte a királylányt. Barátságban elköszöntek egymástól. Benedek és a királylány pedig elindult a mezőre, felfedezni a világot.
A harmincat csak kissé meghaladó Tímea hullafáradtan ül le este kilenckor a tévé elé. Már a nyolcórás munkája után hazaérve itthon túl van a mosáson, főzésen és vasaláson. No meg az első osztályos kisfiával a tanuláson,és az ágyba parancsoláson. Leült hát, és várja haza a férjét, aki mostanában egyre sűrűbben ér későn haza. Bár most nem kellett sokat várnia a filmet nézve, mintegy húsz perc múlva jön Jenő.
-Szia drágám! De ráérsz? Még tévézni is van időd! Főztél vacsorát?
-Igen. Kérsz?
-Hát persze! Rakd ki rögtön megyek, csak előbb bemegyek a fürdőbe.
A feleség megy, és vacsorát melegít férjének. Mire elkészül vele Jenő jön, és levágja magát az asztal mellé!
– A fürdőt mikor takarítottad ki? Elég koszos a mosdó.
-Ma nem volt rá időm. Majd holnap megcsinálom. De te is letörölhetnéd, amikor kezet mosol.
-Akkor te minek vagy? Míg tévéztél, megcsinálhattad volna!– Hatalmas kanalakkal dobálja magába az ételt. – Janika alszik már?
-Igen. Már tíz óra. Reggel iskola.
-Csak mer mostanában alig látom.
-Előbb kellene haza járnod. –Mondja csendesen Timi.
-Csak egy kicsit időztem a haverokkal, későig dolgozunk mostanában.
-Józsit, a munkatársadat már ötkor láttam haza menni. Pont akkor,amikor én is jöttem.
Gyóni Gézára emlékezünk, a költő születésének 136. halálának 103. évfordulója alkalmából.
Gyóni Géza: Álom a sátorban
A költő versét elmondja Janicsák Jánosné, Marika.
“Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.”
( Gyóni Géza: Sírvers)
Gyóni Géza 1884 június 25. -én Áchim Géza néven született Gyónon.
Édesapja, Áchim Mihály lelkész volt, akit szent öregúrként emlegettek, akik ismerték. Édesanyja: Bekker Gizella volt. A házaspárnak hét gyermeke született. A kis Gézának Idősebb leánytestvérei voltak, ezért ő maga is inkább lányos játékokkal játszott, szeretett főzőcskézni, babázni, szelíd kisfiúként maradt meg a falubeliek emlékezetében. A Tiszteletes úrnak gondja volt a gyermekei tanítására, és nem csak evangélikus egyházi iskolába járatta őket, hanem más felekezetű tanítók is oktatták a kis diákokat. A gyóni határban, a Vay-kastély elhagyott kertjében, a Babina Luka néven ismert tó partján sokat futkározott, játszott a kisfiú pajtásaival, a többi falusi fiúval.
Gyóni Géza, akkor még Áchim Géza a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanulója lett. Az osztálytársak közül Kemény Gábor tanár és író így emlékezik vissza a Gyónról jött kisfiúra.
“Heten voltunk az első osztályban, egyik-másik osztálytársamnak már a neve is halványan cseng a fülemben. A kis Géza már az első pillanatokban kiemelkedett ebből a szürke osztálytömegből. Csendes, kissé szűkszavú, nem könnyen nyilatkozó egyéniség volt. Már akkor is egyéniség volt, akit a tanárok is, diákok is láthatóan respektáltak. Nemcsak azért, mert jeles tanuló volt, hanem azért, mert valami lebilincselő komolyság és megnyerő szomorúság sugárzott belőle. “
Jeles érettségije után apja kívánságára a pozsonyi teológiára jelentkezett. A pozsonyi diákévekről a leghitelesebb képet saját leírásából kaptunk:
“… Van időm nyújtózni. Egyedül az orientális nyelvekkel foglalkozom. A zsidóval kötelességből, az arabussal passzióból. Van egy kitűnő tanárom, aki erővel orientálistát akar belőlem faragni. De ebbéli fáradtsága, azt hiszem eredménytelen lesz, mert már most is poéta vagyok, de tudós poéta sose lesz belőlem.
Ez a hely különösen termékenyítő és poézisom csak úgy ömlik…….
Itt azzal foglalkozik az ember, amihez éppen kedve van. Így hát van idő a múzsának is áldozni. “
1904 januárjában napvilágot lát az első Gyóni Géza verseskötet: Versek címmel, a címlapon: Gyóni Á. Géza szerzői névvel.
Gyón Gézát a romantikus hazafiság mellett foglalkoztatták azok a szociális kérdések melyeket saját szemével látott, saját maga is átélt.
Hová tartozott?
A Senki küldötte című versében keserűen fogalmazza meg saját emberi, költői helyét:
„Lihegek-logók ég föld között.
Lemenni gyáva, feljutni gyönge-
Várom a fojtó, Irgalmas ködöt.
Csak már befödne.”
1907 október 1.- én behívták katonának.
A kiképzés kellemetlenségeiről néhány vers született, ezeket a Dabas és Vidéke című lapban Katona dalok összefoglaló cím alatt adta ki.
Kilenc évi újság írói munkával a hátamögött éri Gyóni Gézát a hír a szarajevói merényletről és az azt követő általános mozgósítási parancsról.
Gyóni Géza első reakciója – sok mást közéleti személyiségéhez hasonlóan – a háború üdvözlése.
A háborúban átélt borzalmak, a megrázó élmények, a magányosság, a halálra ítéltség, reménytelenség mélyen megérintették….. ebből a mély átélésekből született a legmaradandóbb verse: Csak egy éjszakára című költeménye.
Gyóni Géza 1917. Június 25-én hadifogságban halt meg.
……halála utáni hagyatéka: rengeteg vers, novella, pályázatok, ládából összetákolt íróasztal, néhány ruhadarab és két női retikül…
1918-ban egyre többen érkeztek haza a hadifogságból, sok Gyóni verset is hazahoztak, és ezek ismeretében írta Juhász Gyula: “A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel mezőkre, 1917 hét nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el.”
Gyóni Géza
Tíz nappal a halála előtt a következő verset írta az ágya melletti falra:
“A halál igazságot oszt,
Gonosz, ki mást szavakkal ámít.
…
Térjetek meg
És Szeressetek.
Elnyel minket a hőség,
És csak Istené a dicsőség.”
(Gyónás )
( Forrás: Fábián Miklós: Gyóni Géza ( 1884-1917)
tanulmány és bibliográfia 1984 -es kiadás)
A Gyóni Géza Irodalmi kör vers sorozata, mely a Magyar Kultúra napjától a Magyar Költészet napjáig tart.
A sorozatban 2020. január 22.-e és 2020, április 11.-e között, minden héten szerdán közzéteszünk itt egy verset.
A Gyóni Géza Irodalmi kör vers sorozata, mely a Magyar Kultúra napjától a Magyar Költészet napjáig tart.
A sorozatban 2020. január 22.-e és 2020, április 11.-e között, minden héten szerdán közzéteszünk itt egy verset.
A Gyóni Géza Irodalmi kör vers sorozata, mely a Magyar Kultúra napjától a Magyar Költészet napjáig tart.
A sorozatban 2020. január 22.-e és 2020, április 11.-e között, minden héten szerdán közzéteszünk itt egy verset.
