Gyóni Gézára emlékezünk

Gyóni Gézára emlékezünk, a költő születésének 136. halálának 103. évfordulója alkalmából.

Gyóni Géza: Álom a sátorban
A költő versét elmondja Janicsák Jánosné, Marika. 

“Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.”
( Gyóni Géza: Sírvers)

Gyóni Géza 1884 június 25. -én Áchim Géza néven született Gyónon.
Édesapja, Áchim Mihály lelkész volt, akit szent öregúrként emlegettek, akik ismerték. Édesanyja: Bekker Gizella volt. A házaspárnak hét gyermeke született. A kis Gézának Idősebb leánytestvérei voltak, ezért ő maga is inkább lányos játékokkal játszott, szeretett főzőcskézni, babázni, szelíd kisfiúként maradt meg a falubeliek emlékezetében. A Tiszteletes úrnak gondja volt a gyermekei tanítására, és nem csak evangélikus egyházi iskolába járatta őket, hanem más felekezetű tanítók is oktatták a kis diákokat. A gyóni határban, a Vay-kastély elhagyott kertjében, a Babina Luka néven ismert tó partján sokat futkározott, játszott a kisfiú pajtásaival, a többi falusi fiúval.
Gyóni Géza, akkor még Áchim Géza a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanulója lett. Az osztálytársak közül Kemény Gábor tanár és író így emlékezik vissza a Gyónról jött kisfiúra.
“Heten voltunk az első osztályban, egyik-másik osztálytársamnak már a neve is halványan cseng a fülemben. A kis Géza már az első pillanatokban kiemelkedett ebből a szürke osztálytömegből. Csendes, kissé szűkszavú, nem könnyen nyilatkozó egyéniség volt. Már akkor is egyéniség volt, akit a tanárok is, diákok is láthatóan respektáltak. Nemcsak azért, mert jeles tanuló volt, hanem azért, mert valami lebilincselő komolyság és megnyerő szomorúság sugárzott belőle. “
Jeles érettségije után apja kívánságára a pozsonyi teológiára jelentkezett. A pozsonyi diákévekről a leghitelesebb képet saját leírásából kaptunk:
“… Van időm nyújtózni. Egyedül az orientális nyelvekkel foglalkozom. A zsidóval kötelességből, az arabussal passzióból. Van egy kitűnő tanárom, aki erővel orientálistát akar belőlem faragni. De ebbéli fáradtsága, azt hiszem eredménytelen lesz, mert már most is poéta vagyok, de tudós poéta sose lesz belőlem.
Ez a hely különösen termékenyítő és poézisom csak úgy ömlik…….
Itt azzal foglalkozik az ember, amihez éppen kedve van. Így hát van idő a múzsának is áldozni. “
1904 januárjában napvilágot lát az első Gyóni Géza verseskötet: Versek címmel, a címlapon: Gyóni Á. Géza szerzői névvel.
Gyón Gézát a romantikus hazafiság mellett foglalkoztatták azok a szociális kérdések melyeket saját szemével látott, saját maga is átélt.
Hová tartozott?
A Senki küldötte című versében keserűen fogalmazza meg saját emberi, költői helyét:
„Lihegek-logók ég föld között.
Lemenni gyáva, feljutni gyönge-
Várom a fojtó, Irgalmas ködöt.
Csak már befödne.”
1907 október 1.- én behívták katonának.
A kiképzés kellemetlenségeiről néhány vers született, ezeket a Dabas és Vidéke című lapban Katona dalok összefoglaló cím alatt adta ki.
Kilenc évi újság írói munkával a hátamögött éri Gyóni Gézát a hír a szarajevói merényletről és az azt követő általános mozgósítási parancsról.
Gyóni Géza első reakciója – sok mást közéleti személyiségéhez hasonlóan – a háború üdvözlése.
A háborúban átélt borzalmak, a megrázó élmények, a magányosság, a halálra ítéltség, reménytelenség mélyen megérintették….. ebből a mély átélésekből született a legmaradandóbb verse: Csak egy éjszakára című költeménye.

Gyóni Géza 1917. Június 25-én hadifogságban halt meg.
……halála utáni hagyatéka: rengeteg vers, novella, pályázatok, ládából összetákolt íróasztal, néhány ruhadarab és két női retikül…

1918-ban egyre többen érkeztek haza a hadifogságból, sok Gyóni verset is hazahoztak, és ezek ismeretében írta Juhász Gyula: “A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel mezőkre, 1917 hét nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el.”

Gyóni Géza
Tíz nappal a halála előtt a következő verset írta az ágya melletti falra:
“A halál igazságot oszt,
Gonosz, ki mást szavakkal ámít.

Térjetek meg
És Szeressetek.
Elnyel minket a hőség,
És csak Istené a dicsőség.”
(Gyónás )

( Forrás: Fábián Miklós: Gyóni Géza ( 1884-1917)
tanulmány és bibliográfia 1984 -es kiadás)

N. Sebestyén Katalin: Csendülő lélekharang

Vakító, szikrázó hóbunda borítja a tájat,
karácsony táján megcsendül
szívünk lélekharangja.
Nagy pelyhekkel hulló hó
hófehér, puha betakarja bársonyként
e varázslatos világot, s minden lehulló
hópehely hangtalan karácsonyi
üzenetet hordoz.
Mit szívedből sugárzol: egy szó, egy mosoly,
egy gondolat, egy érintés; megannyi ajándék.
Ünnep van! Karácsony!
Szívünk egyszerre csendül, akár egy
fenséges orgona, minden ölelés körbefon,
s egyszerre szólal a szív lélekharangja.
Karácsony éjjelén megannyi angyalok
szárnyuk kitárásával szeretet ontanak.
Szeretet ünnepén melegség járja át
testünk-lelkünk, hisz a földkerekség
varázslatos, csillogó ünnepe.
Angyalok tovaszállnak, de a
milliónyi szeretet ajándékul ittmarad.
A szeretet himnusza sohasem csendesül,
hisz szívről-szívre elfojthatatlanul zeng,
egységgé formálódva átöleli a világot,
s szívünk legmélyén megcsendül
a lélekharang.

Szedő Tibor

Hogy mi az én történetem?

Örökbe fogadtak, nemes dolognak tartom, nem kellettem az igazi szüleimnek, e sérelem szilánkját még most is a lelkemben hordom. Cipelem vállamon láthatatlan terhem keresztjét. Tanulási nehézségekkel küzdöttem, ez már óvodás koromban kiderült, hogy nehezen ment a számolás, logopédushoz is jártam.

Hiperaktív kisgyerek voltam, ezért anyukám elvitt egy uszodába, hogy lekösse felesleges energiámat. Szerettem oda járni, már akkor kiderült, hogy tehetséges vagyok. Sajnos nem bírtam a rendes iskolát, ezért áthelyeztek egy kisegítő iskolába, ott megtaláltam a helyem. Mindenkiben azt erősítették, amiben gyenge. Már akkor éreztették velem, hogy én különleges ember vagyok. Kilógtam a sorból a kedvességemmel, és a kisugárzásommal, mindig őszinte voltam, a tanárok szívébe loptam magam egyedi énemmel.

Jól ment a tanulás, szorgalmas voltam. Iskola után jártam úszni, a tesi tanárom felfedezte tehetségemet. Elvitt versenyekre, ahonnan rengeteg éremmel tértem haza. 15 évesen megérintett az ihlet varázsa egy technika óra alkalmával. Elkezdtem rímekbe szedni a sorokat, élveztem a kihívásokat mindig. A ballagási versem hatalmas sikert aratott, szavaim az iskola falaiba ütköztek.
“Szedő Tibor” bővebben

Tilingerné Gerlei Ilona: Kiálts!

Ha úgy érzed,
Hogy fáj és sebzett a szíved.
Ha már reménytelen az életed,
S ha elvesztetted minden kincsedet.
Akkor hangosan kiálts bele a csendbe!

Ha gyengülni érzed hited,
Ha már erőtlen vagy és botladozó a lépted.
Ha gyötör a kétség s a félelem,
S ha eltévedtél lelked útvesztőiben.
Akkor hangosan kiálts bele a csendbe!

De ha Jézusod gyengéden felemel porból,
Megfogja kezed, s vezet szelíden.
Szótlanul a keskeny ösvényeken.
Akkor kiálts bele a csendbe oly halkan,
Hogy ne hallja más csak Istened.
S újjászületett alázatos szíved.

N. Sebestyén Katalin

„Apró tüsszentéssel leszáll az alkony, a hold lusta felhőket terel, fekete szárnyait az éj kitárja, itt is, ott is pár csillag kitartó kíváncsisággal figyel.
Sötétség fátylán csendima toporog, az éjszaka kapuját sarkig kitárja.
Elmúltak a szép napok, éveim elszálltak. Mit tollammal e papírra karcolok, talán az égiekhez szól, s egy kislányról, ki boldognak született egykor.
Tudod, az élet eredendőn csodaszép, ezt beszélik róla, életünk pirkadatán sírva-ríva megszületünk, s ekkor még oly oktalanul…”
(Részlet: Irodalmi esszé életemről)

“N. Sebestyén Katalin” bővebben

Megtartottuk az első nyilvános találkozónkat!

2019.02.25. Gyóni Géza Irodalmi kör találkozója.
18:00-19:30
Hatalmas öröm számunkra, hogy 5 fővel bővült a tagok létszáma.

Napirendi pontok:

  1. Tagok bemutatkozása, egy-egy vers felolvasása.
  2. Rövid ismeretterjesztő a névadóról, Gyóni Gézáról.
  3. A dabik távlati céljainak körvonalazása.
  4. Kapcsolatépítési tervek.
  5. Következő összejövetel napirendi pontjainak, verstémáinak megbeszélése.

“Megtartottuk az első nyilvános találkozónkat!” bővebben

Figula Csaba

Nevem Figula Csaba.
Nem költő vagyok,
Csak fordító.
Olykor tán’ picikét lódító,
Néha meg hangosan ordító.
De a lényeget sohasem torzító!

A dolgom rém egyszerű,
Nem nehéz.
Érzéseket fordítok,
Versre én.
Betűkbe teszem,
Mit érez a lelked.
Mit diktál a szíved,
Azt körmölöm híven.

Mert ne feledd, csak Rólad írok!
Felfedem én minden kínod,
Örömöd és rettegésed.
Támaszt nyújtok én tenéked!

Más dolgod nincs, csak elfogadni.
Jó keményen megragadni,
Azt a mankót amit kaptál.
Azt ami a lelkednek használ!

Cserna Ferenc

Cserna Ferenc, nyugdíjas postatiszt vagyok. Az irodalom, a költészet mindig közel állt hozzam. Rendszeresen szavalok mind saját, mind más költők által írt verseket, részt veszek irodalmi esteken, közösségi megmozdulásokon is.

Egy évvel ezelőtt kezdtem írni, kezdetben elbeszéléseket, majd a Parnasszust “meggyalázva” költészetre (is) adtam a fejem!

A klasszikus verselési forma híve vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy olykor-olykor ne próbálkozzam a szabad versekkel is.

A Dabik – hoz azért csatlakoztam, hogy részese legyek egy olyan csapatnak, ahol az irodalomé, a költészeté a főszerep, s ahol tanulhatunk egymástól, ahol örömet adhatunk, segítő kezet nyújthatunk.