…amatőr írók és költők irodalmi köre…
A Gyóni Géza Irodalmi kör vers sorozata, mely a Magyar Kultúra napjától a Magyar Költészet napjáig tart.
A sorozatban 2020. január 22.-e és 2020, április 11.-e között, minden héten szerdán közzéteszünk itt egy verset.
Az első verset elmondja Figula Csaba
Gyertyalángnak fénye,
Tölti meg a házat,
Míg az udvaron a hópelyhek,
Vidáman cikáznak.
Buksi sem csahol már,
Macskák se perlekednek.
Hiszen áhítattal átitatva,
Áldoznak a csendnek.
Csak egy anyóka pakol,
Sürög-forog halkan.
Hogy az elpilledt nagyapót,
Nehogy felriassza.
De hirtelen zaj támad,
Az udvart zsivaj tölti meg.
Megjöttek a gyerekek,
A papát unokák lepik el.
A házat egyszer csak,
Megtölti az élet.
Anyókánk is végez,
Már az asztalon az étel.
A család körbe üli,
Szemükben a béke.
A megnyugvás,
Hogy együtt vannak végre!
Kezeket meg fogják,
S elhangzik a fohász.
Köszönjük neked Istenünk,
Hogy karácsonykor,
Ismét,
Együtt van a család!
Tavaszi szél lengedezik,
De valami készülődik.
Előkerül kasza, kapa.
Ily sürgős a kerti munka?
Munka akad ám nem kerti,
Szenved a nép de már nem tűri!
Szikra pattan az agyakban,
Ez tovább így nem maradhat!
Forradalom híre terjed,
Aki magyar nem lehet rest!
Kiáll majd az igazáért,
Megérdemelt szabadságért.
Elnyomó szíve megremeg,
Tudja mi volt, de már nem lehet.
Menekül is az ebadta,
Elsöpri magyarok haragja.
Tavaszi szél lengedezik,
Mellünkön kokárda virít.
Hőseinkre emlékezzünk,
Kik példát mutattak nekünk!
Kik az életüket adták,
Kik a poklot is megjárták.
Kik hittek egy szép eszmében,
Szabadságban, békességben.
A tétlenség a gondolat halála,
Ezt tudja a gyáva, akinek minden vágya,
Hogy elvesszék aki tenni mer.
Hogy elvesszék,
Ki nem elégszik meg ennyivel.
Hogy elvesszék,
Ki tudja az élethez ennyi kevés.
Mert megszületni nem nehéz.
Mert a születés másoknak a kínja,
Mert világra jönni nem erény,
Ezért nem is eredmény.
Tenni kell, mert a feladat nem kevés,
Tenni kell mert a fél csak akkor lehet egész,
Ha minden fél lelke világos és nem setét!
Ha összefog ki számít,
Azzal aki már csak arra számít,
Hogy élete már fabatkát se számít.
Mert az egész csak annyit ér,
Ha mindent megtesz az életért.
Mert a Földön minden élet ér,
Mert le kell hajolni minden lélekért!
Így hát tenni kell, ennyi az egész.
Dabas utcáit koptatom,
E kicsiny város az otthonom.
Nap itt mindig süt énreám,
Nincsen bú nincs szomorkodás!
Története igen régi,
Neve is így történelmi.
Elődeink akik lakták,
A királynak dobját hordták.
Tatár s török veszedelem,
Nem volt a sors mindig kegyes.
Ám azok kik erre jártak,
Tudták otthonra találtak.
Alsódabas Felsődabas,
Sári és Gyón egyet akart.
Összeforrva eggyé váltak,
Közös szép várost kívántak.
Kis közösség nagy akarat,
Összefog így baj nem akad.
Problémákat mind elűzik,
Szép városunk így fejlődik.
Gyóni Beton, sok kúria,
Rétesház és Levendula.
Látnivaló akad számos,
Nagyon tiszta ez a város!
Tudd meg vándor ha erre tévedsz,
Szeretettel fogadunk téged!
Szívünk s karunk kitárjuk,
Mert vendégeinket így várjuk.
Dabas utcáit koptatod,
E kicsiny város az otthonod.
Nap mindig süt te reád,
Nincsen bú nincs szomorkodás!