Figula Csaba: Emlékezzünk!

Tavaszi szél lengedezik,
De valami készülődik.
Előkerül kasza, kapa.
Ily sürgős a kerti munka?

Munka akad ám nem kerti,
Szenved a nép de már nem tűri!
Szikra pattan az agyakban,
Ez tovább így nem maradhat!

Forradalom híre terjed,
Aki magyar nem lehet rest!
Kiáll majd az igazáért,
Megérdemelt szabadságért.

Elnyomó szíve megremeg,
Tudja mi volt, de már nem lehet.
Menekül is az ebadta,
Elsöpri magyarok haragja.

Tavaszi szél lengedezik,
Mellünkön kokárda virít.
Hőseinkre emlékezzünk,
Kik példát mutattak nekünk!

Kik az életüket adták,
Kik a poklot is megjárták.
Kik hittek egy szép eszmében,
Szabadságban, békességben.

Cserna Ferenc: Március idusa

Sötét felhők gomolyognak
Fenn a magas égen.
Sötét gondok nyomasztanak
A magyar szívekben!

Dicső múltunk eltiporva
Lenyomva a sárba!
A nemzetünk láncra verve
Nyög a rabigába!

Sok-sok honfi összefogott,
Álmot tett követte.
Követelésünket vitték
Kormányzó elébe!

Előszörre megvalósult
A sajtószabadság!
Reményt keltve, hogy szabad lesz
Újra Magyarország!

Az ifjonti lelkesedés
Áthatja a lelkünk.
„Szabadság és egyenlőség”
Dobogja a szívünk!

Márciusnak szép emléke
Itt marad örökké!
Ifjúságtok, bátorságtok
Múltunk teszi szebbé!

Ez élteti, lelkesíti
A magyar nemzetet!
Önkénynek és elnyomásnak
Többé nem ad helyet!