…amatőr írók és költők irodalmi köre…
Nevem: Erős Lászlóné
Születési nevem: Farkas Erzsébet
Művésznevem: Eliza Wolf.
Születési helyem Hetényegyháza, Bács-Kiskun megye.
Családi állapotom: Özvegy..
Kilenc gyermekes családból származom. Három, felnőttkorú gyermekem van.
Imádom az irodalmat és a zenét. A költészet a mindenem, amibe beletartozik egy kicsit a próza is.
Verseim, írásaim többnyire melankólikusak, érzékiek, de néha vidámak, és mosolyra késztetőek.
“Erős Lászlóné – Eliza Wolf” bővebben
Janicsák Jánosné vagyok. 1941.09.21-én Gyónon születtem, azóta is itt élek.
Idős nyugdíjas vagyok. Aktív fizikai, és szellemi munkát végzek.
Gyermekkorom óta nagyon sok kulturális, és egyházi rendezvényeken vettem rész, és veszek részt a mai napig.
“Janicsák Jánosné – Marika” bővebben
Orosz Zoltánné Betti vagyok. 36 éves vagyok, Hernádon lakom, van két csodás kislányom. Hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy a Gyóni Géza Irodalmi Kör tagja lehetek.
Gyermekkorom nagy részét a rajzolás, rajzpályázatok töltötték ki. Elindultam ezen a pályán, de életem más irányt vett.
“Orosz Zoltánné – Betti” bővebben
Hogy mi az én történetem?
Örökbe fogadtak, nemes dolognak tartom, nem kellettem az igazi szüleimnek, e sérelem szilánkját még most is a lelkemben hordom. Cipelem vállamon láthatatlan terhem keresztjét. Tanulási nehézségekkel küzdöttem, ez már óvodás koromban kiderült, hogy nehezen ment a számolás, logopédushoz is jártam.
Hiperaktív kisgyerek voltam, ezért anyukám elvitt egy uszodába, hogy lekösse felesleges energiámat. Szerettem oda járni, már akkor kiderült, hogy tehetséges vagyok. Sajnos nem bírtam a rendes iskolát, ezért áthelyeztek egy kisegítő iskolába, ott megtaláltam a helyem. Mindenkiben azt erősítették, amiben gyenge. Már akkor éreztették velem, hogy én különleges ember vagyok. Kilógtam a sorból a kedvességemmel, és a kisugárzásommal, mindig őszinte voltam, a tanárok szívébe loptam magam egyedi énemmel.
Jól ment a tanulás, szorgalmas voltam. Iskola után jártam úszni, a tesi tanárom felfedezte tehetségemet. Elvitt versenyekre, ahonnan rengeteg éremmel tértem haza. 15 évesen megérintett az ihlet varázsa egy technika óra alkalmával. Elkezdtem rímekbe szedni a sorokat, élveztem a kihívásokat mindig. A ballagási versem hatalmas sikert aratott, szavaim az iskola falaiba ütköztek.
“Szedő Tibor” bővebben
„Apró tüsszentéssel leszáll az alkony, a hold lusta felhőket terel, fekete szárnyait az éj kitárja, itt is, ott is pár csillag kitartó kíváncsisággal figyel.
Sötétség fátylán csendima toporog, az éjszaka kapuját sarkig kitárja.
Elmúltak a szép napok, éveim elszálltak. Mit tollammal e papírra karcolok, talán az égiekhez szól, s egy kislányról, ki boldognak született egykor.
Tudod, az élet eredendőn csodaszép, ezt beszélik róla, életünk pirkadatán sírva-ríva megszületünk, s ekkor még oly oktalanul…”
(Részlet: Irodalmi esszé életemről)