2019.04.29. Találkozónk

Gyóni Géza Irodalmi kör 2019.04.29.-i találkozója.

Napirendi pontok:

  • Új tagok bemutatkozása.
  • Gyóni Géza versmondó találkozóra készülés, Versek elmondása.
  • Anyák napi megemlékezés prózában, dalban.
  • Termeszetvédelem: A madarak fák napja alkalmából
    ( Prózában, dalban – szívvel, lélekkel, tudatosan)
  • Egyebek.

“2019.04.29. Találkozónk” bővebben

Szedő Tibor: Anyák napi randevú

Suhanok Feléd szél szárnyán,
vársz reám a menny kertjében.
Ne állj, Anyukám oly árván,
csend pihenjen a szívedben!

Csokrot tart reszkető kezem,
hangod selyme lágyan ölel.
Tengerzöld szemed kémlelem, 
meglepsz a kedvenc sütimmel.

Rád ömlik a virágillat,
boldogságod könnye cseppen.
Teáddal oltom szomjamat,
mosolyod arcomra röppen.

Hajad még most is fekete,
fél szavakból értjük egymást.
Éj ecsete befestette,
megejtjük a bús búcsúzást.

Gyóni Géza: VAN EGY FALU

I.

Van egy falu, – fehérfalú
Templom van a közepében.
Nekem az a kicsiny haza
Legkedvesebb menedékem.

Csendszerető, szántó-vető,
Egyszerű nép lakik benne –
Baja bár száz, sosem lármáz –
Rábízza a jó Istenre…

Mégis hogyha városokba’
Zúgni hallom már a népet;
Sorsa ellen békületlen…
Tudja Isten, mitől – félek…

Úgy ostromol itt a nyomor,
Mely kőházak falát rágja.
Elgyötört nép rázza öklét
Cifra, fényes palotákra.

És ha akkor a zsivajból
Kis falumba be-betérek –
Úgy örül a lelkem annak,
Hogy a házak – mind fehérek…

II.

Van egy kis ház, szőlőinda
Körülfonja.
Kis ablaka oda néz ki
A toronyra.

Van egy kis ház. Templom van a
Közelében;
Szűk ösvénye a templomhoz
Vezet épen.

Gőgös város zajába ha
Beleuntam,
Akácszegett ösvényt járok
Csillapultan.

S hogy megállok a kis háznak
Ereszében,
Úgy érezem: a templomot
Már elértem.

Szedő Tibor

Hogy mi az én történetem?

Örökbe fogadtak, nemes dolognak tartom, nem kellettem az igazi szüleimnek, e sérelem szilánkját még most is a lelkemben hordom. Cipelem vállamon láthatatlan terhem keresztjét. Tanulási nehézségekkel küzdöttem, ez már óvodás koromban kiderült, hogy nehezen ment a számolás, logopédushoz is jártam.

Hiperaktív kisgyerek voltam, ezért anyukám elvitt egy uszodába, hogy lekösse felesleges energiámat. Szerettem oda járni, már akkor kiderült, hogy tehetséges vagyok. Sajnos nem bírtam a rendes iskolát, ezért áthelyeztek egy kisegítő iskolába, ott megtaláltam a helyem. Mindenkiben azt erősítették, amiben gyenge. Már akkor éreztették velem, hogy én különleges ember vagyok. Kilógtam a sorból a kedvességemmel, és a kisugárzásommal, mindig őszinte voltam, a tanárok szívébe loptam magam egyedi énemmel.

Jól ment a tanulás, szorgalmas voltam. Iskola után jártam úszni, a tesi tanárom felfedezte tehetségemet. Elvitt versenyekre, ahonnan rengeteg éremmel tértem haza. 15 évesen megérintett az ihlet varázsa egy technika óra alkalmával. Elkezdtem rímekbe szedni a sorokat, élveztem a kihívásokat mindig. A ballagási versem hatalmas sikert aratott, szavaim az iskola falaiba ütköztek.
“Szedő Tibor” bővebben

Gyóni Géza: ÉS SZÓLT A KÖLTŐ

…És szólt a költő:
Nézd, ott messze távol
Egy sugár válik szürke, vak homályból,
Egy kósza, félénk, reszkető sugár –
S oszlik előtte lomha, sűrű fátyol,
Törik az árnyék mind, amerre jár.

Dérvert őszön a szép tavaszt lelopja,
Kóbor boldogság a nyomába jár.
Virágot hajt a zúzmarás fa lombja
S a csillogó, a hófödött határ,
A reszkető sugár amerre jár.

Kietlen tájon pásztortűz világa,
Szelíd mécs fénye borús estelen.
Örvendve hajtod bús nyakad igába,
Ha kis lakodban fénye megjelen…
S a másik szólt a csöndben elmélázva:
»Az én világom – nyájas szerelem.«

És szólt a költő:
Nézd, ott gyúl ki messze.
Vakító fénye kékes ködbe veszve:
Izzó lángkéve, ontja sárga fényét,
Vad lázra szítja balgák lomha vérét.

Kietlen tájon lidércfény világa,
Rajongók futnak oktalan nyomába
S letörve rabként porba hullanak
A repdeső, esetlen szárnyasak.

Nézd, nézd, nyomába’ hogy tántorganak
Zarándok úton sánta, béna, vak.
Egykor a jólét dús szekere húzta –
Ma a dicsőség szárnyszegett koldusa.
De hogyha sasszem, bátor néz beléje
Ha szent lángot szór ihlett szive mélye,
Ha ki dalát az Istentől lesé el,
Az nézhet szembe napvakító fénnyel.
Csak égeti, ki szürke porba mászik…
»Én fázom tőle« – szólt halkan a másik,
Lehunyva fáradt álmodó szemit.
És szólt a költő:
Engemet hevít.

Gyóni Géza: CÉZÁR, ÉN NEM MEGYEK

Vérben úszik vad hegyek orma,
Paskolja vér; paskolja ár.
S engem a halál-dáridóra
Cézár parancsa vár.

Itt hagyni minden szentet, drágát,
Asszonyt, búzát, bort, dalt, zenét:
Cézár parancsa nem kegyelmez.
Kell a halál-cseléd.

Már összeszedtem kis cókmókom.
Indulni kell. Jaj, hogy lehet.
Vérben úszik vad hegyek orma.
Cézár, én nem megyek.

Cézár, lásd, ép a szüret áll már,
Gerezd hegyén tömött gerezd.
Vérben úszhat vad hegyek orma,
A földem nem ereszt.

Cézár, énnekem asszonyom van,
Forróölű, dalos, szelid.
Te éretted jaj, hogy áztassam
Könyűvel szemeit.

Kicsi, szegény, ijedt fiókák
Fogják, lásd, erős térdemet.
Cézár, ki visel gondot rájuk,
Ha gőgöd eltemet?

Vért szűr a pajzs Hispániában,
Rengenek a sötét hegyek.
Bús fürtnek a halálszüretre
Cézár, nem mehetek.

Nekem nem házam a te házad.
Nekem nem fáj a bánatod.
Éntőlem véres koronádat
A sárba vághatod.

Mit bánom én Hispániát,
Ha gyémánt-hegyeket terem;
Minden drágakövednél drágább
Az én rongy életem.

Élet, élet, szent gyönyörűség,
Egyetlen, mely nekem ragyog.
Cézár, az életem felett
Én is cézár vagyok.

Melyik Isten nevében trónolsz?
Mily őrület adott jogot:
Hogy istenadta életemmel
Játszik a pallosod?

…Soracte ormán zöld az erdő,
Szivem élet-vágytól dagad,
Jer, asszonyom… A koronádat
Cézár, védd meg magad.

Vagy küldj hamar pretóriánust
Üsse szét e dacos fejet,
De bitangul a mészárszékre
Cézár, én nem megyek.

Gyóni Géza: CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
        Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
        Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
        Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
        Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
        Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
        Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
        Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– – Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

N. Sebestyen Katalin festőművész kiállítás megnyitója – 2019.04.10.

N. Sebestyén Katalin a CSILLAGOK és BOLYGÓK FESTŐJE, és nem mellesleg kiváló költő is.
A vadregényes Maros partján született. Munkásságát a makói Ügyészségen kezdte, de tanult természetgyógyászatot, azon belül a reflexológiát, és bioenergetikát is.
Mindig, minden élethelyzetben a szeretet, a mások támogatása, a segíteni akarás motiválta. 
Az irodalom, az ének, a festészet már gyermekkorában is elbűvölte. A verselés útján egy lelki fájdalom, míg a festészet útján  egy virágcsokor  szépsége indította el.
Életében olyan tragikus eseményt is meg kellett élnie, melyet elfogadni lehetetlen, ám N. Sebestyén Katalinban annyi erő, kitartás van, hogy meggyötört lélekkel is tovább tudott menni sorsa útján, és mindannyiunk örömére alkotott, és alkot ma is. 
“N. Sebestyen Katalin festőművész kiállítás megnyitója – 2019.04.10.” bővebben