Kocsir Jánosné vagyok. Alsónémedin születtem, majd Dunaharasztira költöztünk. Ott jártam általános iskolában. Harmadikos koromtól könyvtárba jártam, ahol először mesekönyveket, majd Rejtő, és Verne regényeket, később romantikus, és családregényeket olvastam. Már akkor megfogant bennem, hogy én is szeretnék verset, regényt írni. Felső tagozatban a torna tanított meg arra, hogy küzdeni kell mindazért, amit elakarunk érni.
Kézilabdáztam, talajtorna, és atlétika versenyeken mindig dobogós voltam.
Amikor férjhez mentem, Sáriba telepedtünk le. Egy lányom és egy fiam született, három lány, és két fiú unokám van. Tekercselő üzemben dolgoztam 17 évig.
A könyvek szeretete, az olvasás végigkísérte az életemet. Rendszeresen vásároltam könyveket: Ady Endre, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Vörösmarty Mihály, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc… versesköteteket, Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Kafka Margit,Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Gárdonyi Géza, Eötvös József, Kemény Zsigmond…. regényeket. Már akkor gondoltam a mostani időkre, mert még ma is lelkesen forgatom őket.
1989-ben leérettségiztem a budapesti Vörösmarty gimnáziumban.
“Munkáséveim” alatt voltam brigádvezető, kiváló társadalmi munkás, és
kiváló dolgozó, csoportvezető, irodai munkatárs, egyéni vállalkozó.
Gyermekeim édesapja meghalt.
Jelenlegi Párommal 1999 januárjában ismerkedtünk meg.
Azóta élettársi kapcsolatban élünk.
Nyitott, érdeklődő, az új dolgokra fogékony ember vagyok. Járok templomba, és Isten tanítása szerint igyekszem élni.
Szeretek rejtvényt fejteni, olvasni, új világokat felfedezni.
Kedvenc verseim közül kettőt említenék meg: Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet, és Aranyosi Ervin: Tanácsok szülőknek című verseket.
Imádok kertészkedni, szinte mindent saját magunk termesztünk meg.
Párommal együtt tagjai vagyunk a Gyóni Géza Irodalmi körnek.
A Dabik találkozókra versekkel készülök, és azt tervezem, hogy megírom az életem történetét, de csábít a versírás gondolata is.
Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem kehet…
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek –
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvösbájos tükrében.
Titkos kérdés keletkezik szívemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.
Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagy világnak,
Vagy od’adnám magamat a halálnak.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.