Garajszki Istvánné: A kenyér

Egy apró picinyke mag csíráját bontja,
A föld feletti részén dús zöldjét ontja.
Szépen növöget és következő nyárra
Méregzöld levelét aranyosra váltja.

Mikor már kalászát alig-alig tartja,
Óriási kombájn száguld végig rajta.
Pereg az apró mag, viszik a malomba,
Liszt legyen belőle, hatalmas halomba.

Bezsákolva kerül pékeknek kezébe,
És hogy a pékeknek mi nem jut eszébe!
Készítenek kovászt és formákba öntik,
Ha már szépen megkelt, kemencébe lökik.

Szép pirosra sülve kerül ki belőle
Elviszik a boltba, kiteszik előre,
Megveszed és mosoly ül ki az arcodra,
Így kerül új kenyér a te asztalodra.

Garajszki Istvánné: A lestrapált feleség

A harmincat csak kissé meghaladó Tímea hullafáradtan ül le este kilenckor a tévé elé. Már a nyolcórás munkája után hazaérve itthon túl van a mosáson, főzésen és vasaláson. No meg az első osztályos kisfiával a tanuláson,és az ágyba parancsoláson. Leült hát, és várja haza a férjét, aki mostanában egyre sűrűbben ér későn haza. Bár most nem kellett sokat várnia a filmet nézve, mintegy húsz perc múlva jön Jenő.
-Szia drágám! De ráérsz? Még tévézni is van időd! Főztél vacsorát?
-Igen. Kérsz?
-Hát persze! Rakd ki rögtön megyek, csak előbb bemegyek a fürdőbe.
A feleség megy, és vacsorát melegít férjének. Mire elkészül vele Jenő jön, és levágja magát az asztal mellé!
– A fürdőt mikor takarítottad ki? Elég koszos a mosdó.
-Ma nem volt rá időm. Majd holnap megcsinálom. De te is letörölhetnéd, amikor kezet mosol.
-Akkor te minek vagy? Míg tévéztél, megcsinálhattad volna!– Hatalmas kanalakkal dobálja magába az ételt. – Janika alszik már?
-Igen. Már tíz óra. Reggel iskola.
-Csak mer mostanában alig látom.
-Előbb kellene haza járnod. –Mondja csendesen Timi.
-Csak egy kicsit időztem a haverokkal, későig dolgozunk mostanában.
-Józsit, a munkatársadat már ötkor láttam haza menni. Pont akkor,amikor én is jöttem.

“Garajszki Istvánné: A lestrapált feleség” bővebben

Garajszki Istvánné

Garajszki Istvánné – Pitka Rozália Margit

1962 májusában Kecskeméten születtem, de Lajosmizsén éltem családommal. Itt még kisiskolásként szerettem meg az olvasást, (A fagyi pénzemen titokban iratkoztam be a könyvtárba.) majd később az úgymond átfogó irodalmat. Verseket, novellákat és a regényeket. Meg mindent, ami új információt adott számomra. A családdal tíz éves koromban Dabasra költöztünk, de az irodalom szeretete töretlen maradt. Minden iskolai alkalmat megragadva szerepeltem versekkel és prózával egyaránt. Tinédzserként még a versírásba és a kisregény írásába is belefogtam, de akkor még nem vettem komolyan, így azok az írások el is vesztek. Időközben férjhez mentem, lányaim születtek. Lefoglaltak a család körüli tevékenységek. Az írás elmaradt, csak az olvasás fért bele időnként a hajtós hétköznapokba. Csak most pár éve tértem vissza a gondolataim rögzítéséhez, főleg romantikus regény formájában.
“Garajszki Istvánné” bővebben