Vers szerda – január 29.

A Gyóni Géza Irodalmi kör vers sorozata, mely a Magyar Kultúra napjától a Magyar Költészet napjáig tart.
A sorozatban 2020. január 22.-e és 2020, április 11.-e között, minden héten szerdán közzéteszünk itt egy verset.

Az első verset elmondja Figula Csaba

Figula Csaba: Karácsony

Gyertyalángnak fénye,
Tölti meg a házat,
Míg az udvaron a hópelyhek,
Vidáman cikáznak.

Buksi sem csahol már,
Macskák se perlekednek.
Hiszen áhítattal átitatva,
Áldoznak a csendnek.

Csak egy anyóka pakol,
Sürög-forog halkan.
Hogy az elpilledt nagyapót,
Nehogy felriassza.

De hirtelen zaj támad,
Az udvart zsivaj tölti meg.
Megjöttek a gyerekek,
A papát unokák lepik el.

A házat egyszer csak,
Megtölti az élet.
Anyókánk is végez,
Már az asztalon az étel.

A család körbe üli,
Szemükben a béke.
A megnyugvás,
Hogy együtt vannak végre!

Kezeket meg fogják,
S elhangzik a fohász.
Köszönjük neked Istenünk,
Hogy karácsonykor,
Ismét,
Együtt van a család!

Éghajlatváltozás pályázat eredményhirdetése

A környezet védelméért kiírt pályázat alapján születtek meg azok az alkotások, melyek eredményhirdetését a dabasi Gyóni Géza Irodalmi kör (dabik) tagjai és Izsák Gergő gitárművész játéka tette ünnepélyessé. “Éghajlatváltozás pályázat eredményhirdetése” bővebben

Kikelettől-lombhullásig… egy életen át… – Irodalmi előadásunk

2019.március 30. a Fam-Fadrusz Alkotóműhelyben megtartottuk az első önálló irodalmi délutánunkat, melynek címe Kikelettől-lombhullásig… egy életen át…
Ezúton is köszönjük a Painter Galéria meghívását, szervezését! 

Nézzétek meg az előadáson készült képeket, és a videót: 
“Kikelettől-lombhullásig… egy életen át… – Irodalmi előadásunk” bővebben

Látogatás a Zárdakert Idősek Otthonába

A gyóni Zárdakert Idősek Otthonába látogattunk el, a Gyóni Géza Irodalmi Kör képviseletében.
Verseltünk, beszélgettünk, énekeltünk. Csodás órát töltöttünk az Otthon érdeklődő lakóival. Úgy éreztük sikerült adni szeretetet, kedvességet, derűs és megható pillanatokat egyaránt. Mi, bizton állítom, nagyon sokat kaptunk. A kedves mosolyok, a szerető tekintetek, a beszélgetések, az egymásba simuló kezek, a közöz éneklés, mind arról tanúskodtak, hogy a bizalmukba fogadtak minket.
Vágyunk, hogy visszamehessünk, hogy adhassunk, és kaphassunk, és újra megépítsük a szeretet hídját lélektől-lélekig. (Hermann Marika és Cserna Ferenc)

Most pedig jöjjön néhány vers, amit elvittünk a Zárdakert lakóinak: 
“Látogatás a Zárdakert Idősek Otthonába” bővebben

Figula Csaba: Emlékezzünk!

Tavaszi szél lengedezik,
De valami készülődik.
Előkerül kasza, kapa.
Ily sürgős a kerti munka?

Munka akad ám nem kerti,
Szenved a nép de már nem tűri!
Szikra pattan az agyakban,
Ez tovább így nem maradhat!

Forradalom híre terjed,
Aki magyar nem lehet rest!
Kiáll majd az igazáért,
Megérdemelt szabadságért.

Elnyomó szíve megremeg,
Tudja mi volt, de már nem lehet.
Menekül is az ebadta,
Elsöpri magyarok haragja.

Tavaszi szél lengedezik,
Mellünkön kokárda virít.
Hőseinkre emlékezzünk,
Kik példát mutattak nekünk!

Kik az életüket adták,
Kik a poklot is megjárták.
Kik hittek egy szép eszmében,
Szabadságban, békességben.

Figula Csaba: Tégy

A tétlenség a gondolat halála,
Ezt tudja a gyáva, akinek minden vágya,
Hogy elvesszék aki tenni mer.
Hogy elvesszék,
Ki nem elégszik meg ennyivel.

Hogy elvesszék,
Ki tudja az élethez ennyi kevés.
Mert megszületni nem nehéz.
Mert a születés másoknak a kínja,
Mert világra jönni nem erény,
Ezért nem is eredmény.

Tenni kell, mert a feladat nem kevés,
Tenni kell mert a fél csak akkor lehet egész,
Ha minden fél lelke világos és nem setét!
Ha összefog ki számít,
Azzal aki már csak arra számít,
Hogy élete már fabatkát se számít.

Mert az egész csak annyit ér,
Ha mindent megtesz az életért.
Mert a Földön minden élet ér,
Mert le kell hajolni minden lélekért!
Így hát tenni kell, ennyi az egész.

Figula Csaba: Kicsiny város

Dabas utcáit koptatom,
E kicsiny város az otthonom.
Nap itt mindig süt énreám,
Nincsen bú nincs szomorkodás!

Története igen régi,
Neve is így történelmi.
Elődeink akik lakták,
A királynak dobját hordták.

Tatár s török veszedelem,
Nem volt a sors mindig kegyes.
Ám azok kik erre jártak,
Tudták otthonra találtak.

Alsódabas Felsődabas,
Sári és Gyón egyet akart.
Összeforrva eggyé váltak,
Közös szép várost kívántak.

Kis közösség nagy akarat,
Összefog így baj nem akad.
Problémákat mind elűzik,
Szép városunk így fejlődik.

Gyóni Beton, sok kúria,
Rétesház és Levendula.
Látnivaló akad számos,
Nagyon tiszta ez a város!

Tudd meg vándor ha erre tévedsz,
Szeretettel fogadunk téged!
Szívünk s karunk kitárjuk,
Mert vendégeinket így várjuk.

Dabas utcáit koptatod,
E kicsiny város az otthonod.
Nap mindig süt te reád,
Nincsen bú nincs szomorkodás!

Figula Csaba

Nevem Figula Csaba.
Nem költő vagyok,
Csak fordító.
Olykor tán’ picikét lódító,
Néha meg hangosan ordító.
De a lényeget sohasem torzító!

A dolgom rém egyszerű,
Nem nehéz.
Érzéseket fordítok,
Versre én.
Betűkbe teszem,
Mit érez a lelked.
Mit diktál a szíved,
Azt körmölöm híven.

Mert ne feledd, csak Rólad írok!
Felfedem én minden kínod,
Örömöd és rettegésed.
Támaszt nyújtok én tenéked!

Más dolgod nincs, csak elfogadni.
Jó keményen megragadni,
Azt a mankót amit kaptál.
Azt ami a lelkednek használ!