Szűcs Szilvia

Sziasztok,

Szűcs Szilvia vagyok a Dabik mindenese. 🙂
Hogy mit is jelent ez?
Nem írok, és nem szavalok, de szeretem az irodalmat.
Ezért amikor felmerült a Dabik születése, nem volt kérdés, hogy ott a helyem, és ha nem is verseimmel, írásaimmal, de egyéb módon szerettem volna kivenni részem a csapatmunkában.
Ha kell fényképet készítek, ha kell videót vágok, ha kell Alktót szerkesztek, ha kell vendégeket fogadok, ha kell jelenlétit vezetek, ha kell sütit sütök a találkozóra, ha kell… Szóval ha kell bármi amivel segíteni tudom a Gyóni Géza irodalmi Kör munkáját, akkor rám számíthatnak a csapattagok!

De mit jelent számomra az Irodalmi kör?

Hagy kezdjem egy vallomással!
“Szűcs Szilvia” bővebben

Lengyelné Török Erika : Benedek első kalandja

Ismeritek Benedeket? Ő az a szőke, göndör hajú, örökmozgó fiúcska, aki semmitől se fél. Bátran vág bele minden kalandba. Gyorsabban fut, mint a nyúl, nagyobbat ugrik, mint a szöcske. Ügyességénél csak a fantáziája nagyobb.
Egy nyári reggel el is indult vándorútra. Ment, mendegélt. Meg akarta hódítani a világot. Látott sok csodát. Ismerkedett füvekkel, virágokkal, fákkal, bokrokkal. Az orra alig győzte beszippantani a sok finom illatot . A szeme káprázott a színek sokaságától. Az állatokkal barátságot kötött. Kergetőzött, ugrándozott közöttük, vidáman játszadoztak egész nap. Este, amikor elfáradt, a nagy barna mackó barlangjába húzódott be aludni.
Reggel frissen ébredt, jót reggelizett, és folytatta vándorútját. Járta a mezőket, átugrotta a patakokat, látott hegyet, völgyet. Egyszer csak elrepült fölötte egy érdekes madár. A bagoly volt az.
– Ez okos állat.- gondolta magában Benedek.- Megyek arra, amerre a madár száll .
Nem is kellett sokáig követnie, a bagoly egyenesen berepült a közeli fenyves erdőbe . Benedek nagy bátran lépdelt a száz éves fenyőfák tövében. A lehullott tűlevelek ropogását egy cérnavékony lánykahang törte meg. Benedek megállt, és erősen fülelni kezdett.

– Vár, vár, magas vár,
De csak téged vár!-

Hallatszott messziről a lányka hangja.
-Már csak megnézem, ki az, aki ilyen szépen énekel!- gondolta magában Benedek.
Óvatos lépésekkel elindult a hang irányába. Az óriásfenyők mögött egy csodaszép várat pillantott meg. A legmagasabb tornyán egy ablak ragyogott a napfényben. De , csak most látom, hogy nem is az ablak fénylik, hanem egy gyönyörű királylány haja csillog! Egymásra néztek, csak néztek, és szólni sem tudtak hosszú percekig. Benedek vett egy nagy levegőt, s bátran felkiáltott:
– Te énekeltél az előbb?
– Igen, én!- válaszolt a királylány elcsukló hangon.
Benedek faggatni kezdte:
-Miért nem jössz le a toronyból?
– Nem tudok lemenni!- mondta a királylány- Be vagyok zárva.
– Ki zárt be?- kérdezte Benedek.
– Ez a sárkány vára, ő zárt be- felelte a lány.
– Hol van a sárkány?- érdeklődött Benedek.
– Elrepült a testvéreihez látogatóba. Hamarosan hazaér. Jobban teszed ifjú legény, ha szeded a sátorfádat, és minél messzebbre szaladsz! Fuss! Fuss!
– Ne legyen a nevem Benedek, ha én téged meg nem mentelek! Nem futok én semerre, majd együtt futunk a mezőre. Felveszem a lovagi páncélom, varázssípommal idehívom hű társamat, táltos lovamat. Megverekszem a sárkányoddal, legyőzöm! Nem lesz kedve tovább fogságban tartani téged! Ha kiszabadítalak, együtt mehetünk felfedezni a világot.

Így is lett. Benedek felöltötte lovagi páncélját, a sípjával odahívta hófehér paripáját, és várta a sárkányt.
No, nem kellett sokáig várnia! Jött a sárkány nagy szárnycsapásokkal, és már messziről hallatszott a mérges morgása:
– Idegen szagot érzek! Ki merészel az én váram közelébe menni?-
Benedek nem ijedt ám meg! Bátran a sárkány szemébe nézett, és így szólt:
– Én vagyok az, Benedek! Azért jöttem, hogy a királylányt engedd el! Nem illik senkit bezárni! Így nem lesznek barátaid. Kivel fogsz akkor játszani ?

Elgondolkodott ezen a sárkány, és belátta, hogy igaza van Benedeknek. Elengedte a királylányt. Barátságban elköszöntek egymástól. Benedek és a királylány pedig elindult a mezőre, felfedezni a világot.

Lengyelné Török Erika

Lengyelné Török Erika vagyok, tanító néni, boldog feleség, büszke édesanyja fiunknak és lányunknak, és nagymamája imádott unokánknak.
Több, mint 25 évet töltöttem a pedagógus pályán. Nem tagadom, voltak nehéz pillanatok is, de csak a szép emlékeket viszem tovább magammal!
Mások szavaival élve:” tyúkanyóként” foglalkoztam a tanítványaimmal.

Mindig is fontos volt számomra az érzések és az értékek közvetítése, mint figyelni a másikra, elfogadóan, szeretettel támogatni egymást.
A napjaimat és a munkámat szeretem tervezni, a rendhez ragaszkodom, ugyanakkor sok minden érdekel, és kipróbálom magam az alkotás sokrétű, színes világában.
“Lengyelné Török Erika” bővebben

Garajszki Istvánné: A kenyér

Egy apró picinyke mag csíráját bontja,
A föld feletti részén dús zöldjét ontja.
Szépen növöget és következő nyárra
Méregzöld levelét aranyosra váltja.

Mikor már kalászát alig-alig tartja,
Óriási kombájn száguld végig rajta.
Pereg az apró mag, viszik a malomba,
Liszt legyen belőle, hatalmas halomba.

Bezsákolva kerül pékeknek kezébe,
És hogy a pékeknek mi nem jut eszébe!
Készítenek kovászt és formákba öntik,
Ha már szépen megkelt, kemencébe lökik.

Szép pirosra sülve kerül ki belőle
Elviszik a boltba, kiteszik előre,
Megveszed és mosoly ül ki az arcodra,
Így kerül új kenyér a te asztalodra.

Garajszki Istvánné: A lestrapált feleség

A harmincat csak kissé meghaladó Tímea hullafáradtan ül le este kilenckor a tévé elé. Már a nyolcórás munkája után hazaérve itthon túl van a mosáson, főzésen és vasaláson. No meg az első osztályos kisfiával a tanuláson,és az ágyba parancsoláson. Leült hát, és várja haza a férjét, aki mostanában egyre sűrűbben ér későn haza. Bár most nem kellett sokat várnia a filmet nézve, mintegy húsz perc múlva jön Jenő.
-Szia drágám! De ráérsz? Még tévézni is van időd! Főztél vacsorát?
-Igen. Kérsz?
-Hát persze! Rakd ki rögtön megyek, csak előbb bemegyek a fürdőbe.
A feleség megy, és vacsorát melegít férjének. Mire elkészül vele Jenő jön, és levágja magát az asztal mellé!
– A fürdőt mikor takarítottad ki? Elég koszos a mosdó.
-Ma nem volt rá időm. Majd holnap megcsinálom. De te is letörölhetnéd, amikor kezet mosol.
-Akkor te minek vagy? Míg tévéztél, megcsinálhattad volna!– Hatalmas kanalakkal dobálja magába az ételt. – Janika alszik már?
-Igen. Már tíz óra. Reggel iskola.
-Csak mer mostanában alig látom.
-Előbb kellene haza járnod. –Mondja csendesen Timi.
-Csak egy kicsit időztem a haverokkal, későig dolgozunk mostanában.
-Józsit, a munkatársadat már ötkor láttam haza menni. Pont akkor,amikor én is jöttem.

“Garajszki Istvánné: A lestrapált feleség” bővebben

Kocsir Jánosné

Kocsir Jánosné vagyok. Alsónémedin születtem, majd Dunaharasztira költöztünk. Ott jártam általános iskolában. Harmadikos koromtól könyvtárba jártam, ahol először mesekönyveket, majd Rejtő, és Verne regényeket, később romantikus, és családregényeket olvastam. Már akkor megfogant bennem, hogy én is szeretnék verset, regényt írni. Felső tagozatban a torna tanított meg arra, hogy küzdeni kell mindazért, amit elakarunk érni.

“Kocsir Jánosné” bővebben

Garajszki Istvánné

Garajszki Istvánné – Pitka Rozália Margit

1962 májusában Kecskeméten születtem, de Lajosmizsén éltem családommal. Itt még kisiskolásként szerettem meg az olvasást, (A fagyi pénzemen titokban iratkoztam be a könyvtárba.) majd később az úgymond átfogó irodalmat. Verseket, novellákat és a regényeket. Meg mindent, ami új információt adott számomra. A családdal tíz éves koromban Dabasra költöztünk, de az irodalom szeretete töretlen maradt. Minden iskolai alkalmat megragadva szerepeltem versekkel és prózával egyaránt. Tinédzserként még a versírásba és a kisregény írásába is belefogtam, de akkor még nem vettem komolyan, így azok az írások el is vesztek. Időközben férjhez mentem, lányaim születtek. Lefoglaltak a család körüli tevékenységek. Az írás elmaradt, csak az olvasás fért bele időnként a hajtós hétköznapokba. Csak most pár éve tértem vissza a gondolataim rögzítéséhez, főleg romantikus regény formájában.
“Garajszki Istvánné” bővebben

Erős Lászlóné – Eliza Wolf

Nevem: Erős Lászlóné
Születési nevem: Farkas Erzsébet
Művésznevem: Eliza Wolf. 

Születési helyem Hetényegyháza, Bács-Kiskun megye. 
Családi állapotom: Özvegy..

Kilenc gyermekes családból származom. Három, felnőttkorú gyermekem van. 
Imádom az irodalmat és a zenét. A költészet a mindenem, amibe beletartozik egy kicsit a próza is. 
Verseim, írásaim többnyire melankólikusak, érzékiek, de néha vidámak, és mosolyra késztetőek. 
“Erős Lászlóné – Eliza Wolf” bővebben

Orosz Zoltánné – Betti

Orosz Zoltánné Betti vagyok. 36 éves vagyok, Hernádon lakom, van két csodás kislányom. Hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy a Gyóni Géza Irodalmi Kör tagja lehetek.
Gyermekkorom nagy részét a rajzolás, rajzpályázatok töltötték ki. Elindultam ezen a pályán, de életem más irányt vett.
“Orosz Zoltánné – Betti” bővebben