Hermann Marika: Hol van az az ország

Fent a magas égen csillagok ragyognak,
Fényük sugarában angyalok dalolnak.
Titokzatos égbolt, fölötted mi lehet,
Angyalok serege vajon honnan jöhet?
Vár ránk örök élet, miután meghalunk,
Elporladt testünkből tényleg feltámadunk?
Békére lel egyszer bűntől sebzett lelkünk,
Hol van az az ország, hol megpihenhetünk?

Fent a magas égen csillagok ragyognak,
Fényük sugarában angyalok dalolnak.
Hogy hol az az ország, senki nem tudhatja,
Ám, ki Istenben hisz, bizton megtalálja.
Porából feltámad minden hívő lélek,
Isten kegyelméből ők, ott tovább élnek.
Mennyország a neve az örök hazának,
Hol szerető lelkek otthonra találnak.

Mennyei harsonát angyalok megfújják,
Istennek hű fiát hittel magasztalják.
Megváltó született kisdednek képében,
Karácsony éjjelén messze, Betlehemben.
Sorsa beteljesült, így lett szabadítónk,
Gyarló bűneinkből, szeretett megváltónk.
Fent a magas égen csillagok ragyognak,
Emberek lelkében angyalok dalolnak.

2019.06.19. Monoron, a Dr. Borzsák István Városi Könyvtár

Csodás alkotásokban gyönyörködhettünk ma Monoron, a Dr Borzsák István Városi Könyvtár kiállító termében.
A festmények teljes bizonyossággal elárulták, hogy N. Sebestyén Katalin a rejtélyes Univerzum hiteles ábrázolója.
Festészetében nem kisebb feladatra vállalkozik, mint ötvözni a tudomány realitását a művészet ábrándos világával, s ezáltal egyedi értéket teremteni.
“2019.06.19. Monoron, a Dr. Borzsák István Városi Könyvtár” bővebben

Hermann Marika: Most és mindörökre

Zászlók lobognak a márciusi szélben,
Erőnek, hűségnek, reménynek színében.
Piros-fehér-zöld a kokárdának színe,
Mit leányink tűztek ifjaink keblére.

Honfivértől ázott drága, magyar földünk,
Szabadság sugára simogatta lelkünk.
Hőseinkre ma is büszkén emlékezünk,
Csodás tavaszi nap, soha nem feledünk.

Március idusa ereklye minékünk
Nemzeti dalunkat hittel zengi népünk.
Áldja meg az Isten, mind ki híven harcolt,
Óvjuk mit reméltek, a szent szabadságot.

Zászlók lobognak a márciusi szélben,
Erőnek, hűségnek, reménynek színében.
Piros-fehér-zöld a kokárdának színe,
Ragyogja be éltünk most, és mindörökre.

Hermann Marika: Megengedem magamnak

Megengedem magamnak az érzést,
Hogy lelkem szárnyaljon szabadon,
Tudom mily erő lakozik abban,
Ha Isten kísér az utamon.

Megengedem magamnak az érzést,
Mely meghatódva hálát rebeg,
Tudom mily fényes reménysugár az,
Ha szívemben ott a szeretet.

Megengedem magamnak az érzést,
Hogy tisztán csendüljön a hangom,
Tudom mily végtelen boldogság az
Ha szívedet érinté dalom.

Megengedem magamnak az érzést,
Mely azt suttogja, hogy jól vagyok,
Tudom mily végtelen kegyelem az,
Hol lennem kell, én már ott vagyok.

Hermann Marika: Írj….

Ragadj tollat, papirost,
Írd le azt, mire gondolsz,
Szárnyaljon a fantáziád,
Repülj mesés világon át!

Írj, míg telve van a lelked,
Míg van célod, és van terved,
Írj, mert írni gyönyörűség,
Amíg benned van az érzés!

Írj verseket, írj meséket,
Regényt, vagy apró esszéket,
Írj, míg tollad írni tud,
Míg papírod el nem fogy!