Hogy mi az én történetem?
Örökbe fogadtak, nemes dolognak tartom, nem kellettem az igazi szüleimnek, e sérelem szilánkját még most is a lelkemben hordom. Cipelem vállamon láthatatlan terhem keresztjét. Tanulási nehézségekkel küzdöttem, ez már óvodás koromban kiderült, hogy nehezen ment a számolás, logopédushoz is jártam.
Hiperaktív kisgyerek voltam, ezért anyukám elvitt egy uszodába, hogy lekösse felesleges energiámat. Szerettem oda járni, már akkor kiderült, hogy tehetséges vagyok. Sajnos nem bírtam a rendes iskolát, ezért áthelyeztek egy kisegítő iskolába, ott megtaláltam a helyem. Mindenkiben azt erősítették, amiben gyenge. Már akkor éreztették velem, hogy én különleges ember vagyok. Kilógtam a sorból a kedvességemmel, és a kisugárzásommal, mindig őszinte voltam, a tanárok szívébe loptam magam egyedi énemmel.
Jól ment a tanulás, szorgalmas voltam. Iskola után jártam úszni, a tesi tanárom felfedezte tehetségemet. Elvitt versenyekre, ahonnan rengeteg éremmel tértem haza. 15 évesen megérintett az ihlet varázsa egy technika óra alkalmával. Elkezdtem rímekbe szedni a sorokat, élveztem a kihívásokat mindig. A ballagási versem hatalmas sikert aratott, szavaim az iskola falaiba ütköztek.
Ezután szakmát tanultam, szakácsságra adtam a fejem, szerettem kombinálni az ízeket, de nem éreztem semmi elhívatottságot a szakma iránt. Később estin leérettségiztem. Versenyszerűen úsztam, nagyobb sikereim: 1997-ben Spanyolországban az Európa bajnokságon III. lettem 50 pillangóban, és a 4×50 vegyes váltóban és 4×100 gyorsváltóban ezüstérmet szereztünk. 1999-ben 50 pillangóban Európa bajnok lettem Németországban, 4×50 vegyes váltóban aranyérmet szereztünk, és 4×100 gyorsváltóban ezüstöt. 2000-ben III. 50 pillangóban Ausztráliában a Paralimpián, és egy váltó arany is összejött. 2002-ben sajnos elhunyt Édesanyám, de tudom, hogy azóta is velem van, a szívem örök lakója. 2003-ban Hong Kong-ban I. lettem 50 pillangóban a Világbajnokságon, és még nyertünk négy aranyat váltóban: 4×50 vegyes-és gyorsváltó, és 4×100 vegyes-és gyorsváltóban. Közép Fokozatú Lovagkereszttel is büszkélkedhetem. Ezen felül van Nívó díjam és ezüstérmém is, amibe belegravírozták a nevem. Két éve az Olimpiai Parkban kőbe vésték a nevem a 4×50 vegyes váltó kapcsán.
A sport nagyon sokat adott nekem emberileg és lelkileg is. Ö éve elkészült első saját verseskötetem magánkiadásban, és most már a 9. kötetnél járok. Három éve januárban beléptem egy nívós verses oldalra, és elkezdődött a költői pályafutásom. Pályázatokon indultam, már nem az asztalfiókomnak írtam. Számos antológiába hagytam ott lélekrezdüléseimet. Négy verses CD-m is van. Tagja vagyok a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek, a Rímkovácsok Egyesület, a Gyóni Géza Irodalmi Körnek, és a Magyar Alkotók Nemzetközi egyesületének is.
Voltak kudarcok, sikerek egyaránt. Elestem, de újra felálltam, apukám támogatott mindenben. Számomra az írás önkifejezés, nagyon gátlásos gyerek voltam, verseim által megnyíltam. Elültettet magjaim kezdenek kivirágozni, huszonnégy év kitartó írás után lelkem ablaka kitárul, a siker kapuja hívogat mosolygó szemmel.
2019-et írunk most, 39 éves vagyok, előttem az élet még. Úgy érzem, hogy tudom merre haladok, előre a siker felé. Szponzorom Takács Judit megmutatott nekem egy lehetőséget, ami gyökeresen meg fogja változtatni az életemet. A Halmi csapat tagja lettem, a Forever cégnél! Ez az én történetem!