N. Sebestyén Katalin

„Apró tüsszentéssel leszáll az alkony, a hold lusta felhőket terel, fekete szárnyait az éj kitárja, itt is, ott is pár csillag kitartó kíváncsisággal figyel.
Sötétség fátylán csendima toporog, az éjszaka kapuját sarkig kitárja.
Elmúltak a szép napok, éveim elszálltak. Mit tollammal e papírra karcolok, talán az égiekhez szól, s egy kislányról, ki boldognak született egykor.
Tudod, az élet eredendőn csodaszép, ezt beszélik róla, életünk pirkadatán sírva-ríva megszületünk, s ekkor még oly oktalanul…”
(Részlet: Irodalmi esszé életemről)

“N. Sebestyén Katalin” bővebben

Megtartottuk az első nyilvános találkozónkat!

2019.02.25. Gyóni Géza Irodalmi kör találkozója.
18:00-19:30
Hatalmas öröm számunkra, hogy 5 fővel bővült a tagok létszáma.

Napirendi pontok:

  1. Tagok bemutatkozása, egy-egy vers felolvasása.
  2. Rövid ismeretterjesztő a névadóról, Gyóni Gézáról.
  3. A dabik távlati céljainak körvonalazása.
  4. Kapcsolatépítési tervek.
  5. Következő összejövetel napirendi pontjainak, verstémáinak megbeszélése.

“Megtartottuk az első nyilvános találkozónkat!” bővebben

Figula Csaba

Nevem Figula Csaba.
Nem költő vagyok,
Csak fordító.
Olykor tán’ picikét lódító,
Néha meg hangosan ordító.
De a lényeget sohasem torzító!

A dolgom rém egyszerű,
Nem nehéz.
Érzéseket fordítok,
Versre én.
Betűkbe teszem,
Mit érez a lelked.
Mit diktál a szíved,
Azt körmölöm híven.

Mert ne feledd, csak Rólad írok!
Felfedem én minden kínod,
Örömöd és rettegésed.
Támaszt nyújtok én tenéked!

Más dolgod nincs, csak elfogadni.
Jó keményen megragadni,
Azt a mankót amit kaptál.
Azt ami a lelkednek használ!

Cserna Ferenc

Cserna Ferenc, nyugdíjas postatiszt vagyok. Az irodalom, a költészet mindig közel állt hozzam. Rendszeresen szavalok mind saját, mind más költők által írt verseket, részt veszek irodalmi esteken, közösségi megmozdulásokon is.

Egy évvel ezelőtt kezdtem írni, kezdetben elbeszéléseket, majd a Parnasszust “meggyalázva” költészetre (is) adtam a fejem!

A klasszikus verselési forma híve vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy olykor-olykor ne próbálkozzam a szabad versekkel is.

A Dabik – hoz azért csatlakoztam, hogy részese legyek egy olyan csapatnak, ahol az irodalomé, a költészeté a főszerep, s ahol tanulhatunk egymástól, ahol örömet adhatunk, segítő kezet nyújthatunk.