„Apró tüsszentéssel leszáll az alkony, a hold lusta felhőket terel, fekete szárnyait az éj kitárja, itt is, ott is pár csillag kitartó kíváncsisággal figyel.
Sötétség fátylán csendima toporog, az éjszaka kapuját sarkig kitárja.
Elmúltak a szép napok, éveim elszálltak. Mit tollammal e papírra karcolok, talán az égiekhez szól, s egy kislányról, ki boldognak született egykor.
Tudod, az élet eredendőn csodaszép, ezt beszélik róla, életünk pirkadatán sírva-ríva megszületünk, s ekkor még oly oktalanul…”
(Részlet: Irodalmi esszé életemről)
Címke: Író
Megtartottuk az első nyilvános találkozónkat!
2019.02.25. Gyóni Géza Irodalmi kör találkozója.
18:00-19:30
Hatalmas öröm számunkra, hogy 5 fővel bővült a tagok létszáma.
Napirendi pontok:
- Tagok bemutatkozása, egy-egy vers felolvasása.
- Rövid ismeretterjesztő a névadóról, Gyóni Gézáról.
- A dabik távlati céljainak körvonalazása.
- Kapcsolatépítési tervek.
- Következő összejövetel napirendi pontjainak, verstémáinak megbeszélése.
Figula Csaba
Nevem Figula Csaba.
Nem költő vagyok,
Csak fordító.
Olykor tán’ picikét lódító,
Néha meg hangosan ordító.
De a lényeget sohasem torzító!
A dolgom rém egyszerű,
Nem nehéz.
Érzéseket fordítok,
Versre én.
Betűkbe teszem,
Mit érez a lelked.
Mit diktál a szíved,
Azt körmölöm híven.
Mert ne feledd, csak Rólad írok!
Felfedem én minden kínod,
Örömöd és rettegésed.
Támaszt nyújtok én tenéked!
Más dolgod nincs, csak elfogadni.
Jó keményen megragadni,
Azt a mankót amit kaptál.
Azt ami a lelkednek használ!
Cserna Ferenc
Cserna Ferenc, nyugdíjas postatiszt vagyok. Az irodalom, a költészet mindig közel állt hozzam. Rendszeresen szavalok mind saját, mind más költők által írt verseket, részt veszek irodalmi esteken, közösségi megmozdulásokon is.
Egy évvel ezelőtt kezdtem írni, kezdetben elbeszéléseket, majd a Parnasszust “meggyalázva” költészetre (is) adtam a fejem!
A klasszikus verselési forma híve vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy olykor-olykor ne próbálkozzam a szabad versekkel is.
A Dabik – hoz azért csatlakoztam, hogy részese legyek egy olyan csapatnak, ahol az irodalomé, a költészeté a főszerep, s ahol tanulhatunk egymástól, ahol örömet adhatunk, segítő kezet nyújthatunk.