Orosz Zoltánné Betti vagyok. 36 éves vagyok, Hernádon lakom, van két csodás kislányom. Hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy a Gyóni Géza Irodalmi Kör tagja lehetek.
Gyermekkorom nagy részét a rajzolás, rajzpályázatok töltötték ki. Elindultam ezen a pályán, de életem más irányt vett.
Az irodalom szeretete végigkíséri életemet. Gyermekként is voltak szárnypróbálgatásaim, fogalmazások és novellák születtek. Versírással kb.18 éves korom óta próbálkozom. Komolyabban édesanyám elvesztése óta, mint egy lelki terápia részeként indult a dolog.
Mostanra már napi szinten írok. Verseim születéséről pár gondolatot osztanék meg:
Sohasem voltam az a típus, aki órákat üldögél egy papírlap felett. Legváratlanabb helyzetekben kap el az ihlet, általában valamilyen bennem dúló lelki érzés hatására érzem a késztetést, hogy írnom kell. Ilyenkor vagy a telefonom, vagy a laptop lesz a társam, és a belőlem áradó gondolatokat azonnal rímekbe szabva legépelem. Verseim témájának általában valamilyen lelki nehézség, az élet értelmének keresése, továbbá az szokott az alapja lenni, hogy miként tudunk felül kerekedni bizonyos problémákon, hogyan maradhatunk igaz, érző szívű emberek, ebben a romlott világban. Az ezotéria iránt is erősen érdeklődöm, legkedvesebb íróm Müller Péter, kinek szavai, gondolatai nagyon sokat segítettek már nekem.
Hiszem, hogy mindannyian okkal érkeztünk a Földre, s mindenkinek megvan a maga sorsfeladata. A magam útját, ami e felé vezet, a versírással kezdtem meg. Hiszem, hogy fejlődhetek, s a lelkem, szívem azt súgja ez az én Odafent elrendeltetett utam.
Olykor összedől a kártyavár…
Olykor összedől a kártyavár,
Mi már oly régóta áll.
Viszi a szél a lapokat,
Keveri az ászokat.
Eltűnik egy-egy, semmibe vész,
Magad sem tudod most mire mész.
Szedegeted, rakosgatod,
Ide oda tologatod.
Fogd össze,
S te magad állj egy egésszé össze.
Kezd újra akár ezerszer,
Ne foglalkozz semmi nesszel.
Jöjjön vihar, vagy eső,
Ha jól rakod a lapokat, te leszel a nyerő.
Lesz aki hátráltat,
S olyan is aki feltarthat.
Felejtsd el a lelki károkat,
Lesz aki segít majd felépíteni váradat.
Lesz aki majd csak távolról támogat.
Szép szavakkal segít szőni új álmokat.
S ha áll a vár,
Rád új élet vár.
Ha leomlik újra,
Te magad vagy most már e vár ura.
Erős lettél, igazi harcos,
Ki már minden tettében elővigyázatos.
Nem lesz már senki,
Ki álmaidat elveheti.
Mert már Te magad leszel a szilárd vár,
Minek falai új reményekből áll.
Nem omolhatsz össze,
Jövőd falait szeretettel építsd össze!
Magad köré ne emelj falat,
Hagyd hogy a jó szó nyerjen nálad táptalajt.
Engedd, hogy szeressenek,
S ne lehúzzanak,
Hanem felemeljenek!!!!
