Sziasztok,
Szűcs Szilvia vagyok a Dabik mindenese. 🙂
Hogy mit is jelent ez?
Nem írok, és nem szavalok, de szeretem az irodalmat.
Ezért amikor felmerült a Dabik születése, nem volt kérdés, hogy ott a helyem, és ha nem is verseimmel, írásaimmal, de egyéb módon szerettem volna kivenni részem a csapatmunkában.
Ha kell fényképet készítek, ha kell videót vágok, ha kell Alktót szerkesztek, ha kell vendégeket fogadok, ha kell jelenlétit vezetek, ha kell sütit sütök a találkozóra, ha kell… Szóval ha kell bármi amivel segíteni tudom a Gyóni Géza irodalmi Kör munkáját, akkor rám számíthatnak a csapattagok!
De mit jelent számomra az Irodalmi kör?
Hagy kezdjem egy vallomással!
Sokszor egy-egy nehéz munkanap után elindulni a találkozóra, hát, hogy is fogalmazzak, olyan mint edzésre menni. Elindulni nehéz, de jó megérkezni.
Jó megérkezni, mert egy Dabik találkozó nem csak versekkel, írásokkal megtöltött 2 óra. A Dabik egy lelki szivárvány. Ahogy a szivárványban a színek összekapcsolódva alkotnak egy égi csodát, úgy kapcsolódnak össze a Dabik tagjai is valami különlegeset, valami varázslatosat alkotnak, lelki útravalót adva a részvevőknek.
Mit jelent számomra Dabikosnak lenni?
Szeretem, hogy Hermann Marika keretbe foglalja a találkozót, így elkerülhető, hogy ne váljon egy “ÖTYE” klubbá.
Szeretem, hogy Török Gyuri bácsi zenéjével színesíti a találkozóinkat.
Szeretem Cserna Feri vicces verseit, és a versduetteket, amit Hermann Marikával közösen mondd el.
Szeretem Figula Csaba verseit, melyek mindig tartogatnak valami csattanót, valami meghökkentőt a hallgatóságnak.
Szeretem N.Sebestyén Katalin festményeit.
Szeretem Németh Sándor régi történeteit.
Szeretem hallgatni Tilingerné Gerlei Ilonát, ahogy verset szaval.
Szeretem, hogy Cserna Ildikó tiszteletbeli tagunk meglepetés énekkel készül nekünk, és ha személyesen nincs is jelen, de csodás hangjával az éteren keresztül feltölti szeretetraktárainkat.
Szeretem ahogy Erős Lászlóné felolvassa a verseit.
Szeretem, hogy Szedő Tibor szinte állandóan mosolyog.
Szeretem, hogy Farkas József legyőzte félelmét, és kiállt a nézők elé szavalni.
Szeretem Orosz Zoltánné, Betti gyönyörű rajzait, lelkemig hatoló verseit.
Szeretem Janicsák Jánosnét, Marika nénit hallgatni ahogy szaval, és hálás vagyok, hogy megosztotta velünk legutóbbi írását, ami egy visszaemlékezés volt, és olyan bensőséges pillanatokat tartalmazott, ami megnyitotta a hallgatóság könnycsatornáit.
Szeretem Merczel Mihályné, Annuska, ékszereit, lelkesedését, sütijeit.
Szeretem Kocsír Jánosné, Margitka lendületét, energikusságát, rétesét.
Szeretem Aradi Erzsébet vidámságát, lelkesedését.
Szeretem Lengyelné Török Erika Benedeknek írt verseit, meséit.
Szeretem Garajszki Istvánné, Rozika novelláit, és rétesét.
Szeretem Kanizsa József, tiszteletbeli tagunk kritikus véleményeit.
Szeretem, hallgatni Katót, hiszen amikor énekel az a lelked legmélyéig hatol, miközben libabőr fut végig karodon.
Szeretem, hogy egy-egy rendezvényünkön számíthatunk Bak Csabára, és Bak Anitára, akik sajnos nem tudnak Budapestről lejönni minden találkozónkra.
Szeretem amikor a találkozónkon egy-egy vers, történet, alkotás hallgatása során elfelejtek fényképezni. No nem azért mert nem tudom mi a feladatom. Azért mert ilyenkor magával ragad a vers, a történet, ami társaim tollából született, és elrepít egy más világba, megérintve hol szívemet, hol nevető izmaimat.
Csak figyellek benneteket, és csodállak, miközben boldogság tölt el, hogy köztetek lehetek.
És a találkozó végén – bár nem tudok énekelni – mégis lelkesen éneklem veletek együtt a Dabik indulót!
Gyere közénk sej a dabikba,
Oly szép itt az élet!
Rímet faragsz pennád hegyével,
Meghallgatunk téged!
Jöjj, óh, jöjj közénk, csak rád várunk,
Szóval, tettel világot váltunk!
Verssel szép csak az élet.
Jöjj, óh, jöjj közénk, csak rád várunk,
Szóval, tettel világot váltunk!
Verssel szép csak az élet.