Blog | Gyóni Géza Irodalmi Kör

Kocsir Jánosné

Kocsir Jánosné vagyok. Alsónémedin születtem, majd Dunaharasztira költöztünk. Ott jártam általános iskolában. Harmadikos koromtól könyvtárba jártam, ahol először mesekönyveket, majd Rejtő, és Verne regényeket, később romantikus, és családregényeket olvastam. Már akkor megfogant bennem, hogy én is szeretnék verset, regényt írni. Felső tagozatban a torna tanított meg arra, hogy küzdeni kell mindazért, amit elakarunk érni.

“Kocsir Jánosné” bővebben

Garajszki Istvánné

Garajszki Istvánné – Pitka Rozália Margit

1962 májusában Kecskeméten születtem, de Lajosmizsén éltem családommal. Itt még kisiskolásként szerettem meg az olvasást, (A fagyi pénzemen titokban iratkoztam be a könyvtárba.) majd később az úgymond átfogó irodalmat. Verseket, novellákat és a regényeket. Meg mindent, ami új információt adott számomra. A családdal tíz éves koromban Dabasra költöztünk, de az irodalom szeretete töretlen maradt. Minden iskolai alkalmat megragadva szerepeltem versekkel és prózával egyaránt. Tinédzserként még a versírásba és a kisregény írásába is belefogtam, de akkor még nem vettem komolyan, így azok az írások el is vesztek. Időközben férjhez mentem, lányaim születtek. Lefoglaltak a család körüli tevékenységek. Az írás elmaradt, csak az olvasás fért bele időnként a hajtós hétköznapokba. Csak most pár éve tértem vissza a gondolataim rögzítéséhez, főleg romantikus regény formájában.
“Garajszki Istvánné” bővebben

Erős Lászlóné – Eliza Wolf

Nevem: Erős Lászlóné
Születési nevem: Farkas Erzsébet
Művésznevem: Eliza Wolf.

Születési helyem Hetényegyháza, Bács-Kiskun megye.
Családi állapotom: Özvegy..

Kilenc gyermekes családból származom. Három, felnőttkorú gyermekem van.
Imádom az irodalmat és a zenét. A költészet a mindenem, amibe beletartozik egy kicsit a próza is.
Verseim, írásaim többnyire melankólikusak, érzékiek, de néha vidámak, és mosolyra késztetőek.
“Erős Lászlóné – Eliza Wolf” bővebben

Janicsák Jánosné – Marika

Janicsák Jánosné vagyok. 1941.09.21-én Gyónon születtem, azóta is itt élek.
Idős nyugdíjas vagyok. Aktív fizikai, és szellemi munkát végzek.
Gyermekkorom óta nagyon sok kulturális, és egyházi rendezvényeken vettem rész, és veszek részt a mai napig.
“Janicsák Jánosné – Marika” bővebben

Orosz Zoltánné – Betti

Orosz Zoltánné Betti vagyok. 36 éves vagyok, Hernádon lakom, van két csodás kislányom. Hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy a Gyóni Géza Irodalmi Kör tagja lehetek.
Gyermekkorom nagy részét a rajzolás, rajzpályázatok töltötték ki. Elindultam ezen a pályán, de életem más irányt vett.
“Orosz Zoltánné – Betti” bővebben

2020. július 06. Találkozónk

Napirendi pontok

Megemlékezés több jeles napról, eseményről ünnepléssel egybekötve.
Vers, próza, élmények, emlékek, zene, dal…..vidámság, szeretet….és jöhetnek az:
egyebek….

“2020. július 06. Találkozónk” bővebben

Gyóni Gézára emlékezünk

Gyóni Gézára emlékezünk, a költő születésének 136. halálának 103. évfordulója alkalmából.

Gyóni Géza: Álom a sátorban
A költő versét elmondja Janicsák Jánosné, Marika.

“Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.”
( Gyóni Géza: Sírvers)

Gyóni Géza 1884 június 25. -én Áchim Géza néven született Gyónon.
Édesapja, Áchim Mihály lelkész volt, akit szent öregúrként emlegettek, akik ismerték. Édesanyja: Bekker Gizella volt. A házaspárnak hét gyermeke született. A kis Gézának Idősebb leánytestvérei voltak, ezért ő maga is inkább lányos játékokkal játszott, szeretett főzőcskézni, babázni, szelíd kisfiúként maradt meg a falubeliek emlékezetében. A Tiszteletes úrnak gondja volt a gyermekei tanítására, és nem csak evangélikus egyházi iskolába járatta őket, hanem más felekezetű tanítók is oktatták a kis diákokat. A gyóni határban, a Vay-kastély elhagyott kertjében, a Babina Luka néven ismert tó partján sokat futkározott, játszott a kisfiú pajtásaival, a többi falusi fiúval.
Gyóni Géza, akkor még Áchim Géza a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanulója lett. Az osztálytársak közül Kemény Gábor tanár és író így emlékezik vissza a Gyónról jött kisfiúra.
“Heten voltunk az első osztályban, egyik-másik osztálytársamnak már a neve is halványan cseng a fülemben. A kis Géza már az első pillanatokban kiemelkedett ebből a szürke osztálytömegből. Csendes, kissé szűkszavú, nem könnyen nyilatkozó egyéniség volt. Már akkor is egyéniség volt, akit a tanárok is, diákok is láthatóan respektáltak. Nemcsak azért, mert jeles tanuló volt, hanem azért, mert valami lebilincselő komolyság és megnyerő szomorúság sugárzott belőle. “
Jeles érettségije után apja kívánságára a pozsonyi teológiára jelentkezett. A pozsonyi diákévekről a leghitelesebb képet saját leírásából kaptunk:
“… Van időm nyújtózni. Egyedül az orientális nyelvekkel foglalkozom. A zsidóval kötelességből, az arabussal passzióból. Van egy kitűnő tanárom, aki erővel orientálistát akar belőlem faragni. De ebbéli fáradtsága, azt hiszem eredménytelen lesz, mert már most is poéta vagyok, de tudós poéta sose lesz belőlem.
Ez a hely különösen termékenyítő és poézisom csak úgy ömlik…….
Itt azzal foglalkozik az ember, amihez éppen kedve van. Így hát van idő a múzsának is áldozni. “
1904 januárjában napvilágot lát az első Gyóni Géza verseskötet: Versek címmel, a címlapon: Gyóni Á. Géza szerzői névvel.
Gyón Gézát a romantikus hazafiság mellett foglalkoztatták azok a szociális kérdések melyeket saját szemével látott, saját maga is átélt.
Hová tartozott?
A Senki küldötte című versében keserűen fogalmazza meg saját emberi, költői helyét:
„Lihegek-logók ég föld között.
Lemenni gyáva, feljutni gyönge-
Várom a fojtó, Irgalmas ködöt.
Csak már befödne.”
1907 október 1.- én behívták katonának.
A kiképzés kellemetlenségeiről néhány vers született, ezeket a Dabas és Vidéke című lapban Katona dalok összefoglaló cím alatt adta ki.
Kilenc évi újság írói munkával a hátamögött éri Gyóni Gézát a hír a szarajevói merényletről és az azt követő általános mozgósítási parancsról.
Gyóni Géza első reakciója – sok mást közéleti személyiségéhez hasonlóan – a háború üdvözlése.
A háborúban átélt borzalmak, a megrázó élmények, a magányosság, a halálra ítéltség, reménytelenség mélyen megérintették….. ebből a mély átélésekből született a legmaradandóbb verse: Csak egy éjszakára című költeménye.

Gyóni Géza 1917. Június 25-én hadifogságban halt meg.
……halála utáni hagyatéka: rengeteg vers, novella, pályázatok, ládából összetákolt íróasztal, néhány ruhadarab és két női retikül…

1918-ban egyre többen érkeztek haza a hadifogságból, sok Gyóni verset is hazahoztak, és ezek ismeretében írta Juhász Gyula: “A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel mezőkre, 1917 hét nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el.”

Gyóni Géza
Tíz nappal a halála előtt a következő verset írta az ágya melletti falra:
“A halál igazságot oszt,
Gonosz, ki mást szavakkal ámít.
…
Térjetek meg
És Szeressetek.
Elnyel minket a hőség,
És csak Istené a dicsőség.”
(Gyónás )

( Forrás: Fábián Miklós: Gyóni Géza ( 1884-1917)
tanulmány és bibliográfia 1984 -es kiadás)