Lehettem volna más..
Megannyi álmot gyűjtöttem össze,
S az évek folyamán mindezt a szél elvitte…
Imádtam rajzolni, terveim voltak,
Hogy gyermekek arcára mosolyt csaljak..
Írni, a szavakat csűrni-csavarni,
Szövevényes szálakat fonni,
A magyar nyelv ékességét mívelni…
S jött egy fuvallat..
Elrepítette mindezt egy pillanat alatt..
S ha olykor tekintetem a távolba téved,
Felidézem a meg nem élt reményeket.
Lehettem volna más,
Lehettem volna tűz,
De ami él legbelül,
Az már csak parázs..
Olykor egy-egy szikra lángra lobban,
S elmémből percek alatt egy vers kipattan..
Mert írni én csak úgy tudok,
Ha lelkemben kissé szomorú vagyok..
S akkor árad a szó, írom és írom,
S lehullik a bánatom,
Mint virágról a szirom.
Lehettem volna más..
De nem vagyok,
Én csupán
Egy örök álmodozó vagyok!
S míg a szívem dobog,
Az is maradok!