Kerge kórok közt a körúton dorombolok
a reggelek lehangolók, a jegyszedő kolomposok
csupán – penge klónok, bennük előre írt kódok
minden fröccsöntött és szilikon, itt a régi rend lebomlott
fent a századikon élnek, akik uralják a gazdaságot
könnyedén eljuttatnak egy klinikai agy halálhoz –
körbevesznek hazugságok az utcákon kamerákkal
depressziódat kezeljed méregdrága tablettákkal
betonkemény hétköznapoktól elkapott daganatok
bőröd alá beültetett mikrocsipen a varratok
sugárkezelt kakaók a kirakatban eladók
a netadódat befizeted, feladod a kirakót
a kirekesztettek között a király lehetsz akár
mégis ők maradnak oroszlánok, te meg csak a sakál
a bálban: megváltást árulnak, ez tisztánlátásfóbia
meg alufóliába tekert eufória, na
a holnap elveszett, de csinálunk itt még mát
és az összeomlás küszöbén majd eljátszuk a flegmát
masírozz a többiekkel, ha már a jelüket hordod
ha már ingyen adja meg magát az összes hamis szónok
ahol a szépség az műanyag, a hibátlanság mámor
és egy tökéletes ideál kell eltávolodásból
mikor döntöd már el, hogy éppen ébren álmodsz,
vagy végre már most minden álmod éppenséggel valóságos?