Címke: Vers

Jövőbe látó távcsövem üvegét meglehelem,
S addig törlöm, míg a legkisebb maszat is a múltba vész.
S, ha beletekintek olyan iramban sejlik fel előttem a kép, mint a szélvész.

Látok sok embert, kinek vállát nyomja ezer meg ezer teher,
Kiket a rabszolga munka kínja lever.
Látok sok -sok síró arcot,
Kiknek örömet hiába mutatok,
Szemük nem rejt mást csak szomorú nyomorúságot….

Látok közben vidám gyermekeket,
Kiket a boldogság kerget.
Szívvel-lélekkel keresik egymást,
Szívükben meglelni még az igazi csodát.
Nagymamák, s papák merengve ülnek a padon,
Okoseszközöket nyomkodnak nagyon.
El-elmosolyodnak orruk alatt,
Elillant az életük egy pillanat alatt.

Látok gépeket, gyárakat,
Ultramodern házakat.
Elektromos autók keresztezik az utakat,
Látok falvakat,
Látok , látok álmokat….
Terveket, vad, eszelős ötleteket,
Emberfeletti orvosi sikereket,
Mindennapi hősöket.

Ha tovább , messzebb fordítom látcsövem,
Saját jövőm sejlik fel előttem…
Az a kor amiben most élek,
Alapozta meg a jövőmet,
S most érzem félek..

Félek látni..
Akarom én ezt tudni?
Megannyi álmot vesztettem el,
Mit bátortalanságom hibájából követtem el.
Semmi se fáj úgy, mint az fájni tud,
Hogy ami lehetett volna a ködbe jut….

Erőmmel tolom el most a távcsövem..
Nem, nem megy ez nekem…
Lehetnék bármi,
Lehetne változni…
Csak erősnek kellene lenni!
Mély levegőt venni,
Új utakat kijelölni,
S megszállottan űzni-küzdeni,
Hogy a célt eltudjam érni!

Ó ,ha lehetne , könyveket írnék,
Hogy legyen arra bizonyíték,
Hogy az igaz szeretetre nem kell indíték.
Hogy legyen jussa a jóságnak,
Hogy kellenek csodák ennek a rút világnak.
Bizony szükség van a szép szóra,
Az önzetlen segítő jókra.
Kell a léleknek egy olyan élet,
Hol mindig tisztán szól az ének.
Amiben nincs magány,
Nincs szeretethiány,
S a jövőt se kell többé meglesni,
Mert már a mában is tisztán látni!

Orosz Zoltánné ezzel a versel a Szárnyalj Velünk! 2020-as Irodalmi Pályázaton az Felnőtt kategóriában második helyezést ért el!

Fiatal vagyok, ez a lényeg,
Nekem egyre könnyebb az élet.
Hiába könnyű, rajtam múlik,
Milyen lesz a jövőm, vagy elúszik.

Minden esélyem megvan mindenre,
Remény és esély a fejlődésre.
Bármit tehetek, amit csak akarok,
De a döntés raján áll: élek vagy halok.

Mindenki azt választja ami jó:
Élni, mozogni, mint egy hajó.
Melynek viharait el kell viselni,
S a lényeg: soha fel nem adni.

Múlhat rajtam rengeteg dolog,
Emberek jövője, akár otthonok.
Én mondom meg, segítek vagy
Rontom a világot, a rizikó nagy.

Választhatom a rosszat,
De mi értelme, ha rossz vagy..
Semmi jó nincs ebben,
Eldöntöm, hogy jó leszek.

Eldöntöm,hogy gyerekeken segítek.
Óvónő vagy tanító leszek.
Példát fogok mutatni,
S az életre tanítani.

Természetesen lesz házam s családom,
Aranyos kertem és kisállatom.
Óvónőként leszek jó és kedves,
Gondoskodó és lelkes.

Ezzel véget vetek versemnek,
Hisz megvan életem értelme.
Már csak meg kell valósítani,
Mert meg bírtam álmodni.

Hecendorfer Dóra ezzel a versel a Szárnyalj Velünk! 2020-as Irodalmi Pályázaton az Ifjúsági kategóriában első helyezést ért el!

Zene hangjai törték meg figyelmem,
S megszűnt minden, mi valaha létezett.
Gondok, bajok, rémek mind tovaszállnak,
Csak had halljam még egyszer, utoljára!

Ó, be gyönyörű, csodálatos e hangszer!
Színe halvány, hangja soha nem hagy el,
Minden billentyűje egy igazi kincs,
Emlékezetemben örökké izzik.

És ím! felcsendül az ismerős akkord,
S vele együtt az egész világ dalol.
E világ bánatnak többé helyt nem ad,
Amíg drága Zongorám nékem te vagy!