Kategória: Versek

A tétlenség a gondolat halála,
Ezt tudja a gyáva, akinek minden vágya,
Hogy elvesszék aki tenni mer.
Hogy elvesszék,
Ki nem elégszik meg ennyivel.

Hogy elvesszék,
Ki tudja az élethez ennyi kevés.
Mert megszületni nem nehéz.
Mert a születés másoknak a kínja,
Mert világra jönni nem erény,
Ezért nem is eredmény.

Tenni kell, mert a feladat nem kevés,
Tenni kell mert a fél csak akkor lehet egész,
Ha minden fél lelke világos és nem setét!
Ha összefog ki számít,
Azzal aki már csak arra számít,
Hogy élete már fabatkát se számít.

Mert az egész csak annyit ér,
Ha mindent megtesz az életért.
Mert a Földön minden élet ér,
Mert le kell hajolni minden lélekért!
Így hát tenni kell, ennyi az egész.

Dabas utcáit koptatom,
E kicsiny város az otthonom.
Nap itt mindig süt énreám,
Nincsen bú nincs szomorkodás!

Története igen régi,
Neve is így történelmi.
Elődeink akik lakták,
A királynak dobját hordták.

Tatár s török veszedelem,
Nem volt a sors mindig kegyes.
Ám azok kik erre jártak,
Tudták otthonra találtak.

Alsódabas Felsődabas,
Sári és Gyón egyet akart.
Összeforrva eggyé váltak,
Közös szép várost kívántak.

Kis közösség nagy akarat,
Összefog így baj nem akad.
Problémákat mind elűzik,
Szép városunk így fejlődik.

Gyóni Beton, sok kúria,
Rétesház és Levendula.
Látnivaló akad számos,
Nagyon tiszta ez a város!

Tudd meg vándor ha erre tévedsz,
Szeretettel fogadunk téged!
Szívünk s karunk kitárjuk,
Mert vendégeinket így várjuk.

Dabas utcáit koptatod,
E kicsiny város az otthonod.
Nap mindig süt te reád,
Nincsen bú nincs szomorkodás!