Zene hangjai törték meg figyelmem,
S megszűnt minden, mi valaha létezett.
Gondok, bajok, rémek mind tovaszállnak,
Csak had halljam még egyszer, utoljára!
Ó, be gyönyörű, csodálatos e hangszer!
Színe halvány, hangja soha nem hagy el,
Minden billentyűje egy igazi kincs,
Emlékezetemben örökké izzik.
És ím! felcsendül az ismerős akkord,
S vele együtt az egész világ dalol.
E világ bánatnak többé helyt nem ad,
Amíg drága Zongorám nékem te vagy!