Félelmetes, reményekkel teli ábránd,
Tudatlanság miben élünk.
A képzelet, egy gyönyörű látvány,
Ismeretlen, mitől félünk.
Ha valaki intene, s szólítana:
Lásd meg, mi vár rád!
Azt mondaná, menj el jobbra,
Mennél-e, vagy maradnál?
Tudatlanság, félelem mehetsz,
Nincs szükség rád többé!
Elmúlik, midőn felnevetsz,
Így válik hát köddé.
Kis kertemben szép virágok,
Konyhában a család zaja,
Nincs más mire így vágyok
Szívemet a szeretet lakja.
Éjjel álomból felriadva zokogás
Mellettem, egy lélek keltett fel,
Nem tudnék elképzelni soha mást,
Egy lélek, ki felér a mindennel.
Felébredtem mély álomból,
Mint medve tavasszal,
Van az, ki minden rosszat kárpótol,
Ki ha el akarsz menni, marasztal.
Érték melyet nem veszünk észre,
Boldogság veszi kezdetét,
Rádöbbensz mi fontos…végre,
Minden napban van remény.
Papp Viktória ezzel a versel a Szárnyalj Velünk! 2020-as Irodalmi Pályázaton az Ifjúsági kategóriában harmadik helyezést ért el!