Dabas Város Önkormányzata az idén is megrendezte az Idősek Karácsonyi Ünnepsége sorozatot, melyre meghívott minden dabasi szépkorú polgárt.
Nagy örömünkre a mi irodalmi körünket is meghívták!
2019.12. 10. kedden a dabasi Kossuth Művelődési Házban,
2019. 12. 11. szerdán a Gyóni Általános Iskolában,
2019.12.12. csütörtökön a Dabasi-szőlősi Művelődési Házban adtunk verses, zenés műsort a vendégeknek.
A műsor sorozatban elhangzott karácsonyi versek
Figula Csaba: Karácsony
Cserna Ferenc: Karácsonyi csillagok
Hermann Marika: Hol van az az ország
N. Sebestyén Katalin:Csendülő lélekharang
Eliza Wolf: Karácsony ünnepén
Szedő Tibor: Bölcsességek az élethez
Janicsák Jánosné versmondónk Páskulyné Kovács Erzsébet : Betlehemi éj című versével készült.
Hideg szél rohan hómezők felett.
Botolva megáll, valamit keres.
– Kis boldogságot,egy kis örömet,
kis szeretetet,meleg szíveket.
Csak ez hiányzik,csak ez nincs jelen
e szép világban: sír a félelem!
Álmokat kerget az álmatlan éj,
zokogó szívnek ki mondja, ne félj?
– Hópelyhek hullnak:fehér üzenet,
megsimogatja fájó szívemet.
– Egy gyermek felsír, óh, csodás zene!
– Betlehemi éj szép üzenete.
Merczel Mihályné versmondónk Pete László Miklós verséből szavalt el egy részletet:
Pete László Miklós: Karácsonyeste – részlet
Láthatatlan védőernyő
Feszül a világ felett,
Visszakerül jogaiba
A hatalmas Szeretet.
Szent Karácsony ünnepe,
Kicsi szoba melege,
Örömünkön,
Ünnepünkön
Őrködik
Isten keze.
Fényes, tiszta fenyőillat
Lengi be a kis szobát,
Szeretetben gyűlik össze
Alatta a kis család.
Szent karácsony eljöhet,
Közénk bátran leülhet,
Köztünk ülnek mosolyogva
Hit,
Remény
És Szeretet.
Hogyha egyszer jobb világra
Nyílik az Ember szeme,
Talán minden szép estének
Karácsony lesz a neve.
Szeretet, hit, ész, erő,
Az lesz majd a szép idő,
Talán dédunokáinknak
Ilyet hozhat
A Jövő.
Ha majd egyszer rájöhetnénk,
Hogy a világ még kerek,
Szent békében élhetnének
Mindenhol az emberek,
Hitét hittel élheti,
Egymást megbecsülheti;
Jézus szava
Ezt kétezer esztendeje
Hirdeti.
Ady Endre: Karácsony – Harang csendül… című versét
Farkas József mondta el:
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba’
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
Német Sándor N. Sebestyén Katalin: Megbecsülendő című versét mondta el
Ha hasonlítani akarnám, a felkelő
nap zenéje lenne, amikor megszűnni
látszik tér, idő, a nap sugarai úgy
bukkannak elő a magas hegyek mögül,
mint megannyi édes hang a zongorán.
A szeretet lángja örökké ég, sír,
óhajt, sóhajt és kér.
Szenvedni vágyik,
teher neki ez a világ,
várakozva növekszik,
a messzeségek sem csüggesztik.
Sosem hűl ki lángja,
el nem oltja zúduló zápor sem.
Ez a láng maga az élet,
világunknak erre van szüksége,
nélküle semmit nem ér; elolvad,
elomlik, mindez csak tűnő semmiség.
A szeretet nem szűnhet meg soha,
mert a lélek igazgyöngye, kincs,
mely Isten ajándéka, hidat képez ég
és föld között, reményt ad,
mely képes túlélni mindazt,
ami sárba döntené
emberi lényünket.
József Attila: BETLEHEMI KIRÁLYOK – Elmondta Tilingerné Gerlei Ilona
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ùgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Fõtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!