Te vagy saját magad festménye,
tán a sors írja meg, át életed.
Olykor fakul, majd élénk arcod fénye,
fiatalon könnyed, idővel döcögő lépted.
Te vagy önkritikád tiszta tükre,
ne sanyargasd hiába a lelked!
Negatív elemeket akaszd szögre,
vedd le válladról nehéz terhed!
Te vagy gondolataid pásztora,
terelgesd jó útra őket!
Legyél nyitott egy kedves szóra,
hessegesd el a gondfelhőket!
Te vagy sikered kovácsa,
élj önmagaddal békében!
Ne üssön a kudarc korbácsa,
legyen rend szívedben, lelkedben!