Cserna Ferenc: Szecesszió

Szecesszió, szecesszió!
Építésznek szép passzió!
Épül az új palota,
Lesz harminckét ablaka!

Épül a ház, formálódik,
Húsz kőműves szorgoskodik!
Gyönyörű a teteje,
Színes minden cserepe!

Íves, formás, kerek rajta
Összes ablaka, ajtaja.
Virágdíszek övezik,
Szeretőn kőrbe veszik!

Az utcának ékes kincse,
Ilyen szép ház nincsen egy se!
Emberek megcsodálják,
Ámulva kőrbe állják!

Megbámulják kívül, belül.
Fotó készül szép emlékül!
Aztán tovább sétálnak!
Biz, Ők panelban laknak!

Cserna Ferenc: Kis rigócska, kis madárka

Kis rigócska, kis madárka,
Itt dalolsz az ablakomba
Ide szállsz te minden reggel
Elbűvölsz az énekeddel

Szállj el, szállj el kis madárka!
Szállj a kedvesem házára
Kérdezd meg, hogy gondol-e rám
Aztán siess vissza hozzám!

Visszajött a kis madárka
Itt dalol az ablakomba
Éneke a lelkembe hat
Örömkönny mossa arcomat!

Kedvesemtől jött üzenet
Gondol reám, vár engemet
Repülnék, ha volna szárnyam
Futok, ahogy bírja lábam!

Cserna Ferenc

Cserna Ferenc, nyugdíjas postatiszt vagyok. Az irodalom, a költészet mindig közel állt hozzam. Rendszeresen szavalok mind saját, mind más költők által írt verseket, részt veszek irodalmi esteken, közösségi megmozdulásokon is.

Egy évvel ezelőtt kezdtem írni, kezdetben elbeszéléseket, majd a Parnasszust “meggyalázva” költészetre (is) adtam a fejem!

A klasszikus verselési forma híve vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy olykor-olykor ne próbálkozzam a szabad versekkel is.

A Dabik – hoz azért csatlakoztam, hogy részese legyek egy olyan csapatnak, ahol az irodalomé, a költészeté a főszerep, s ahol tanulhatunk egymástól, ahol örömet adhatunk, segítő kezet nyújthatunk.