N. Sebestyén Katalin: Tenger

Zúgó moraja nagyságában rejlik,
nincs fogható erejéhez,
súlyos egyéniség.
Hajnalban a nap égre emeli,
szinte izzott a vörös, óriás égitest,
s tüzét a hullámokra dobálta,
de a mérhetetlen óriás hullámok
a horizontra préselték.
Sirályok ujjongó repdeséssel fogadták.
Olykor derűs, ilyenkor nyugodt,
sima tükre, éneke fuvolaként hallik.
Majd haragos, ha felbosszantják,
bőszült viharral bosszút forral,
moraja ilyenkor nagybőgőként szól.
Maga szabta renddel éli napjait,
partja is olyan, milyennek ő akarja.
Vigyázz rá, tartsd tiszteletben,
ne bosszantsd fel,
másként elveszel benne.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük