Kategória: Versek – Novellák

Nézz bele a kristálygömbbe,
Mondd csak, mit kapsz vissza tőle?
Magad látod, mint felnőttet,
Ki már élt nehéz időket.
Vagy netalántán mást látnál?
Egy árva kisgyermek álmát:
Apró szütyőjével vállán
A szüleivel dalt kántál.
De az csak valótlan álom,
Nem mutathat valóságot,
S habár elönt a mámor,
Az még mindig csak egy álom.
Nézd, mit mutat a gömb neked,
Múltad, jövőd látod benne.
Te voltál az a kisgyermek,
Te lehetsz majd az az ember.
De nézd! ez a kép változik!
Másfajta képeket hoz ki
Most magad látod távozni,
Magad láthatod zokogni.
Megszületni, majd meghalni,
Barátokat cserbenhagyni,
Egy kis segítséget adni,
Mindenekkor jó maradni.
És habár ez megrémíthet,
S e terhet magad kell vinned,
Nézd csak! Magadban kell hinned,
Majd dönts jól: ez a te kincsed.

Félelmetes, reményekkel teli ábránd,
Tudatlanság miben élünk.
A képzelet, egy gyönyörű látvány,
Ismeretlen, mitől félünk.

Ha valaki intene, s szólítana:
Lásd meg, mi vár rád!
Azt mondaná, menj el jobbra,
Mennél-e, vagy maradnál?

Tudatlanság, félelem mehetsz,
Nincs szükség rád többé!
Elmúlik, midőn felnevetsz,
Így válik hát köddé.

Kis kertemben szép virágok,
Konyhában a család zaja,
Nincs más mire így vágyok
Szívemet a szeretet lakja.

Éjjel álomból felriadva zokogás
Mellettem, egy lélek keltett fel,
Nem tudnék elképzelni soha mást,
Egy lélek, ki felér a mindennel.

Felébredtem mély álomból,
Mint medve tavasszal,
Van az, ki minden rosszat kárpótol,
Ki ha el akarsz menni, marasztal.

Érték melyet nem veszünk észre,
Boldogság veszi kezdetét,
Rádöbbensz mi fontos…végre,
Minden napban van remény.

Papp Viktória ezzel a versel a Szárnyalj Velünk! 2020-as Irodalmi Pályázaton az Ifjúsági kategóriában harmadik helyezést ért el!