2020. június 22. Találkozónk

Napirendi pontok

  • Tisztelgés Gyóni Géza költészete előtt,
  • Alkotó folyóirat jelene, jövője, őszi alkotó témája,
  • Civil társasággá alakulás alapítói okirat tervezetének megbeszélése.
  • Pályázattal kapcsolatos tájékoztató, tapasztalatok megosztása,
  • Vers mondás, felolvasás,
  • Nyári kirándulás megbeszélése,
  • Dabik őszi, ünnepi találkozó megtervezése,
  • Vers, próza, dal, élmények, emlékek, beszélgetések,
  • Egyebek….

Ilonkával kicsit előbb érkeztünk. Az asztalra terítőt terítettünk, az asztalfőn emlékhelyet alakítottunk ki Gyóni Géza költőnek, és izgatottan vártuk a Dabik többi tagját. Érkeztek is szép sorjában. Még két vendégünk is érkezett: Margitka és István személyében, akik szeretnének belépni tagjaink sorába.
Mind szeretettel és örömmel üdvözöltük egymást. A gyülekezés ideje alatt lelkes beszélgetés zajlott. Mire mindenki megérkezett a hosszú asztal megtelt finomságokkal. Volt ott meggyes pite, sajtos pogácsa, teasütemény, nápolyi, és még datolya is.
Együtt elénekeltük a Dabik indulót, majd gyertyát gyújtatva, Gyóni Géza emléke és költészete előtt tisztelegve együtt olvastuk fel az alábbi emlékezést.

A Gyóni Géza Irodalmi kör megemlékezése Gyóni Gézáról, a költő születésének és halálának évfordulója alkalmából.

Forrás: Fábián Miklós: Gyóni Géza ( 1884-1917)
tanulmány és bibliográfia 1984-es kiadás

“Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.”
( Gyóni Géza: Sírvers)

Gyóni Géza 1884 június 25. -én Áchim Géza néven született Gyónon.
Édesapja, Áchim Mihály lelkész volt, akit szent öregúrként emlegettek, akik ismerték. Édesanyja: Bekker Gizella volt.
A házaspárnak hét gyermeke született.
A kis Gézának Idősebb leánytestvérei voltak, ezért ő maga is inkább lányos játékokkal játszott, szeretett főzőcskézni, babázni, szelíd kisfiúként maradt meg a falubeliek emlékezetében.
A Tiszteletes úrnak gondja volt a gyermekei tanítására, és nem csak evangélikus egyházi iskolába járatta őket, hanem más felekezetű tanítók is oktatták a kis diákokat.
A gyóni határban, a Vay-kastély elhagyott kertjében, a Babina Luka néven ismert tó partján sokat futkározott, játszott a kisfiú pajtásaival, a többi falusi fiúval.
Gyóni Géza, akkor még Áchim Géza a szarvasi Vajda Péter gimnázium tanulója lett. Az osztálytársak közül Kemény Gábor tanár és író így emlékezik vissza a Gyónról jött kisfiúra.
“Heten voltunk az első osztályban, egyik-másik osztálytársamnak már a neve is halványan cseng a fülemben. A kis Géza már az első pillanatokban kiemelkedett ebből a szürke osztálytömegből. Csendes, kissé szűkszavú, nem könnyen nyilatkozó egyéniség volt.
Már akkor is egyéniség volt, akit a tanárok is, diákok is láthatóan respektáltak. Nemcsak azért, mert jeles tanuló volt, hanem azért, mert valami lebilincselő komolyság és megnyerő szomorúság sugárzott belőle.
Jeles érettségije után apja kívánságára a pozsonyi teológiára jelentkezett. A pozsonyi diákévekről a leghitelesebb képet saját leírásából kaptunk:
“… Van időm nyújtózni. Egyedül az orientális nyelvekkel foglalkozom. A zsidóval kötelességből, az arabussal passzióból. Van egy kitűnő tanárom, aki erővel orientálistát akar belőlem faragni. De ebbéli fáradtsága, azt hiszem eredménytelen lesz, mert már most is poéta vagyok, de tudós poéta sose lesz belőlem.
Ez a hely különösen termékenyítő és poézisom csak úgy ömlik…….
Itt azzal foglalkozik az ember, amihez éppen kedve van. Így hát van idő a múzsának is áldozni.
1904 januárjában napvilágot lát az első Gyóni Géza verseskötet: Versek címmel, a címlapon: Gyóni Á. Géza szerzői névvel.
Gyón Gézát a romantikus hazafiság mellett foglalkoztatták azok a szociális kérdések melyeket saját szemével látott, saját maga is átélt.
Hová tartozott?
A Senki küldötte című versében keserűen fogalmazza meg saját emberi, költői helyét:
„Lihegek-logók ég föld között.
Lemenni gyáva, feljutni gyönge-
Várom a fojtó, Irgalmas ködöt.
Csak már befödne.
1907 október 1.- én behívták katonának.
A kiképzés kellemetlenségeiről néhány vers született, ezeket a Dabas és Vidéke című lapban Katona dalok összefoglaló cím alatt adta ki.
Kilenc évi újság írói munkával a háta mögött éri Gyóni Gézát a hír a szarajevói merényletről és az azt követő általános mozgósítási parancsról.
Gyóni Géza első reakciója – sok mást közéleti személyiségéhez hasonlóan – a háború üdvözlése.
A háborúban átélt borzalmak, a megrázó élmények, a magányosság, a halálra ítéltség, reménytelenség mélyen megérintették….. ebből a mély átélésekből született a legmaradandóbb verse: Csak egy éjszakára című költeménye.
Gyóni Géza 1917. Június 25-én hadifogságban halt meg.
……halála utáni hagyatéka: rengeteg vers, novella, pályázatok, ládából összetákolt íróasztal, néhány ruhadarab és két női retikül…
Még elborult elmével is hihetetlen mennyiségben termelte a verseket a kórházi ágyon. De ezeknek nagy része kiadatlan maradt, örökre ismeretlen a közönség előtt.
1918-ban egyre többen érkeztek haza a hadifogságból, sok Gyóni verset is hazahoztak, és ezek ismeretében írta Juhász Gyula: “A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel mezőkre, 1917 hét nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el.”
Gyóni Géza tíz nappal a halála előtt a következő verset írta az ágya melletti falra:

A halál igazságot oszt,
Gonosz, ki mást szavakkal ámít.

Térjetek meg
És Szeressetek.
Elnyel minket a hőség,
És csak Istené a dicsőség.
(Gyónás )

Forrás:Fábián Miklós: Gyóni Géza ( 1884-1917)
tanulmány és bibliográfia 1984 -es kiadás

Az emlékezés után átlapoztuk az Alkotó folyóirat tavaszi és nyári számát, melyet több tagunk most ismert meg nyomtatott formában. Örömmel tájékoztattam a tagokat a pozitív visszajelzésekről, és arról is, hogy a helyi rádió ismét riportra hívott a folyóirattal kapcsolatos témában.
Megbeszéltük a népszerűsítésnek módját, és az őszi alkotó témáját.

A tagság döntése alapján előterjesztettem az Civil társasággá alakulás Alapítói okiratának tervezetét, melynek tartalmát a tagok megismerték, és elfogadták. A tervezetet véglegesítésre a jogászhoz továbbítjuk.
A pályázattal kapcsolatosan csak rövid tájékoztató hangzott el, mert arról tagjaink már online formában értesültek.

Tájékoztattam a tagokat, hogy június 21.-én a városi rendezvény keretében koszorút helyeztünk el a Gyóni Géza emléktáblánál.

Ezt követően mindenki mondott egy-egy verset. Voltak, akik saját verset mondtak, de elhangzott egy Ady és egy Vörösmarty vers is. Janicsákné Marika Gyóni Géza versét szavalta, melyet videóra rögzítettünk. Ez a felvétel lesz a Gyóni Géza Irodalmi kör június 25.-i tisztelgése a költő előtt. Eme versblokk végén felolvastam Mitták Ferenc egyik versét abból a kötetből, melyet a költő küldött nekünk jó kívánságaival, biztató, elismerő szavaival. A versek után Margitka és István bemutatkoztak.

Beszéltünk egy nyári kirándulás lehetőségéről is, de úgy döntöttünk, hogy először helyben kirándulunk a szabadba. Mivel egyöntetűen mindenki igényelte a soron következő Dabik találkozó megtartását, így a nyári szünet kezdetét elnapoltuk. Ennek tudatában az őszi ünnepi találkozó megbeszélése is elnapolódott.

Zárásul még verseltünk, beszélgettünk, csoportképet készítettünk.
Közben a finomságok is elfogytak. Összepakoltuk a termet, és feltöltődve pozitív energiával, szívünkben szeretettel, arcunkon mosollyal elköszöntünk egymástól.

( Hermann Marika)

2020. JÚNIUS 22. - TALÁLKOZÓNK KÉPEKBEN

kép 30 / 30

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük