Gyóni Géza Irodalmi kör 2019.04.08.-i találkozója.
Napirendi pontok:
- Új tagok bemutatkozása.
- Megemlékezés a Magyar költészet napjáról
- Gyóni Géza vers és prózamondó találkozón való részvétel megbeszélése
- Közös irodalmi műsor tervezete
- Húsvéti készülődés versekkel, történetekkel.
- Egyebek.
Megemlékezés a Magyar költészet napjáról:
A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én József Attila születésnapján ünneplik, akinek az életműve megkerülhetetlen teljesítmény mind a költőutódok, mind a művészettel foglalkozók számára.[2] Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt.[3] A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.[4][5]
“Veszem a szót, földobom a levegőbe, ott szétesik, és újra megfogom, és akkor valami más.” József Attila
Forrás:https://hu.m.wikipedia.org/wiki/A_magyar_költészet_napja
József Attila: SZÜLETÉSNAPOMRA
Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
-tani!
Forrás:http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/szuli.htm
A Dabik tagok egy-egy verssel tisztelegnek a Magyar költészet napja mívelői előtt.
Húsvét
A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Húsvétkor ér véget a 40 napig tartó böjt (nagyböjt), a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Húsvét az egyházi év mozgó ünnepeinek is középpontja. Ezt a napot előzi meg hét héttel farsang vasárnapja és követi ötven nap múlva a pünkösd.
Húsvétvasárnap
A húsvét napjainkban a keresztények legfontosabb ünnepe, de a valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
Sokszínű hagyomány kapcsolódik ehhez a naphoz is. Akárcsak más nagy ünnepen, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad. Húsvétvasárnap és -hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni. A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. század óta az ételszentelés Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek és esznek ma is országszerte. A húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt még a bort is, amit a katolikus hívők szentelni visznek a templomba.
Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán szokás volt a Jézus-keresés, Isten-keresés, Szentsír-keresés népi ájtatossága volt szokás. Húsvétvasárnapra virradóra történt a határjárás. A férfiak húsvét időszakában évente körüljárták a falu határát. E szokásnak egyházi külsőségei voltak, de célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt és az, hogy a közösség fiatalabb tagjait megismertessék a határjelekkel. A határjárás alkalmával a legényeket félig földbe ásták vagy képletesen megvesszőzték, megcsapták, hogy halálukig emlékezzenek a határ nevezetes pontjára. E naphoz kapcsolódhatott a zöldág-járás és a kakaslövés is.
A zöldág-járás a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék. Elsősorban a lányok, esetleg a legények is kézfogással sorba álltak. A sor mindkét végén kaput tartottak zöld ággal a kezükben. A sor egyik vége átbújt a sor másik végén lévő kapu alatt, így mentek végig a falun.
Húsvéthétfő
A Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. A magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket.
Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. Országszerte húsvét hétfőn indulnak locsolkodni a legények. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami a locsolás egykori módjára utal, hiszen gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű szokás városon és falun egyaránt, a két világháború között vált fokozatosan általánossá.
A húsvéti locsolásnak helyileg kialakított hagyományos formái voltak (vannak).
Forrás: http://debrecen.imami.hu/husvet/mi-husvet-szokasok-hagyomanyok-es-eredetuk
Hermann Marika: Örökkön örökké
Jézus, te ki megváltottad bűnös népedet,
Kínhalállal mostad tisztára gaz vétkeinket.
Óh mondd Uram, megérdemeltük mi ezt?
Hiszen bűnt, bűnre halmozunk, és oly sok életet eltékozolunk.
Vaj’ hiába volt a kereszthalál, hiába a feltámadás?
Nem, nem volt hiába.
Utat mutattál nekünk egy igaz világba.
Tudjuk, az út nincsen kikövezve,
Nincsen puha szőnyeg elébünk terítve.
Göröngyös az út, kátyús, olykor meredek is,
De ki végig megy rajta, Te lábai elé rózsaszirmot hintsz.
Fényed sugára mutatja az irányt,
Örömünk, küzdelmünk angyalid vigyázzák.
Igaz, tettél rája számos keresztezést,
Hol meginog hitünk, ha gyenge és kevés,
Ám, hogyha hallgatunk a mennyei szóra,
Lelkünkben a dal, tisztán, csengve szóla.
Cipeljük keresztünk, melynek súlya oly nagy,
Mégis ujjong lelkünk, s fáradt lábunk bátran lépeget,
Mert hisszük létezik az, aki értünk szenvedett,
Ki kereszthalállal megváltotta bűneinket,
Ám, feltámadott, s e földi utunkon őrzi lépteinket.
Ember, halld meg szavát, erősítsd hitedet,
Tegyél te is csodát, éld tisztán életed!
Azt mondod, te nem vagy Isten ám Ő benned lakozik,
Csak a hamis szó mondja, hogy csoda ma nincsen,
Hisz csoda az út, melynek van kezdete, és mégis végtelen.
E föld csupán a próba színtere, melyet ha kiállasz, végtelen élet vár reád,
Végtelen nyugalom, végtelen boldogság.
Ha hiszed, hogy így lesz, hidd el így leszen,
Mert igaz a szó, mely hirdeti:
Feltámadt Ő, a Názáreti, ki érted szenvedett,
De utadon örökkön örökké ott van teveled.